Veress Tamás versei és grafikái

BAH

A nyíló harmonika
ajtó reflexében villant
meg a jellegzetes papír
kávéspohár a motorháztetők
erdejében azután csukáskor
megint de a hozzá tartozó
kacskalábú asszony csak
jóval az indulást követően
az ablakokon át ahogy
a meglóduló kocsisor
közepén kereste
a kenyerét
a kiutat.

BAH
STELLA
Figyel
a sötétben a
néma október
díszletei közt elnézi
a holdat az előtte úszó
felhőkkel az érte
nyújtózó fenyőgallyakkal
és nem jut eszébe a
név a festő neve Csabi
biztosan a szembezoliék
műanyag homlokzatborítását
elemezné hőhíd
szempontjábol ő meg a
német romantikát láttatná
a pillanatban ha képes
lenne kinyögni
a nevet a tücskök ma
hallgatnak talán az esők
miatt csak egy percen
valahol a nádban behunyja
a szemét és a Stellába
kortyolva segítségül
hívja a kollektív
tudást sok év
kallódás után mostanra
érzi hogy otthont
talált mintegy
belehanyatlott ezekbe az
erkélyen álló fonott
karosszéknek álcázott
GPS koordinátákba
vele örül
Caspar
David
és Friedrich
Stella

GYAKORLATILAG

                   Lisztóczki Attila modorában

Gyakorlatilag
minden úgy lett
neki ahogyan húszévesen
elképzelte karrier jó pénz
boldog család rugalmasan
vette a váltásokat még a
válást is szerencsés
alkat munkájába
tudott temetkezni
érzékenysége csak a
javát szolgálta helyén
kezelt minden
problémát egykorvolt
ellenfeleivel szót talál korábbi

sebei nyom nélkül
hegedtek egyenesbe
került negyvennek
ha kinéz nem fog
rajta az idő testképe
pozitív vérnyomása ahogy
a nagykönyvben szülei
elvesztését zökkenő
mentesen dolgozta
fel jól terhelhető soha
egy hangos szó otthon
munkahelyen az utána
következő generációk
becsülik amit letett
az asztalra nem kell már
naponta bizonyítania
gyakorlatilag így
ötvennél
gondtalanul
dől hátra
Faszt
Gyakorlatilag
FŐORVOSÚRA kórházépületbe kezdett
járni hozzá a földszintre
a tömegbe a szűk
folyosókon várt a fém
kuka mellett a kartonozónál
a vörös műanyag
széksoron ülve várt irodája
zsúfolt volt a kertre nézett nézte
a plexi koponyát amit a
tengerentúli konferenciáról
hozott lassú bizonytalan
beszédű szomorú ember volt

sosem tudott rajta
segíteni a legtöbb amit
mondani tudott hogy ha
izzad az autóban hát
vegyen légkondisat ehhez
egy senki nepper is elég
lett volna elment
hozzá magánba is
egy még szűkebb
szobába végül nélküle
oldotta meg a dolgot egy
év után hívta a várból az
ünneplő tömegből büszkén el
akarta újságolni hogy kijött
belőle testvére vette
fel a számán az
mondta hogy hát
időközben
főorvosúr hát
szóval
főbelőtte
magát
Főorvosúr
TANÁCSMindig
az igazat!
– tanította.
Ebben
nőttem fel.
Huszonkettő
voltam mikor
a Tanács
épülete előtt
lelkemre kötötte
hogy tagadjak
ha kérdik.
De hát.
Most akkor
hazudjak?
Már lehet?
Először
életemben
szégyentől
égő arccal
mondtam
igazat.
Tanács

HELYZET

A hátsó kijáraton
át sietnek a parkolóba
idegesen egymás szavába
vágnak még sosem láttam
őket ilyen idegesnek
kezükben ipari konyhai
eszközök kapkodva
rámolnak be az egyterűbe
elől az étterem bejáratában európai
nő áll befele néz kínai beszédre
magyarul válaszol a konyhát
akarja látni kihátrál az autót
akarja kinyittatni tudni
akarja mi van benne ők
hárítanak összedolgoznak
nekem mennem
kell tovább

Helyzet
*Első közlés