Embernek születtem Oh, ti bolond, esztelen poéták! Hej, ti álmatag, méla bajnokok! Miért jó, mondd, keserűen élni? S mért kell némán, magányban halnotok? Mért jó, ha hosszú éjszakák során, Mi álmot ad csupán csak képzelet? S mért jó a bágyadt csillagok között Üldözni egy eltűnő fényjelet? És miért jó, haTovább…

egy kottában …   koffein illatú reggel kritikán aluli fények keverednek a színekkel tompák,de mind az enyémek   holnapom áhítom ,mint a szanaszét dolgok a rendet glédába hajtogatom majd a jövőt ígérő trendet   emléked gömbölyűségét préselném kockafejembe szerelmed egyterűségét szikráznám a végtelenbe   ölelve ölednek titkán minden napomat hűenTovább…

Mostanság fejembe került ez a szó. Persze elég jól ismerem a történelmét a Kádár-rendszer ellenállói irodalmában, nyomtatvány kiadásában, amely a hetvenes évek végétől datálja keletkezését. Ismerem a neveket, a kiadványokat, harcaikat, megpróbáltatásaikat, ezek lejegyzett irodalmát. De egészen másként van ez, másként van ennek genezise. Legalábbis számomra, aki ezt már aTovább…

Fényképek Arcok, arcaid, arcai azoknak kiket szeretsz, vagy valaha szerettél. Arcai ismeretleneknek, őket is szerette valamikor valaki. Arcok a rabul ejtett időben. Arcok ideje, mely megállt örökre. Várnak albumok lapjain simulva. Várnak fedeles dobozokban. Várnak ki nem húzott régi fiókokban. Várnak poros padlások pókhálós polcain. Néznek rád sírva vagy nevetve.Tovább…

Téli áhítat Magadnak se tűnj fel, járj halk léptekkel, hó mindent beborít. * Villamos téli ködben csilingel kacér, fényes ruhában. * Nap sugarai mosolyt csalnak arcomra hideg reggelen. * Fátyolos alkony pírja. Jegenyesor, sors és útmutató. * Est fényeit szél sodorta tova, csillag csillagba karol. * Hólepte üres pad, emlékeketTovább…

…a fater azt mondta: – Úgyse jönnétek ki hozzám, így hát szétszóratta magát valami spricnis szerkezettel, valami sírhatnékos komolyzenére, két jólöltözött markos legény hozta ki az urnát, kértem is tőlük egy marékkal a faterból, de mondták már le van zárva előbb kellett volna szólni, így hát sorba állították a rokonságot,Tovább…

Süvöltve sír a lüktető kemény kín, Velőbe váj a célveszett remény, Dühölngve fáj az őserő a prérin, A félhomály az ördög éjjelén. Feledve rég a fénykalász csodája, Temetve már a csillogó erény, Megunva bár; az álmok ládikája Dacolva vár a gondok tengerén. És újra rőt a hajnalóra pírja, Örülni hívjaTovább…

A nő felkönyököl az ágyban, ébred, keze háromszöge: lebegő-piramis, kibújik az éjből, harmatcseppekké válnak a csillagok, ébredésével: kelti a világot, a pohár arénájában fölszabadítja a vizet, hullámvasút-hajában sikongat az idő, a mindentudó tükröt faggatja, míg mozaik-sejtjeiből újra építi arcát, a nőnek: mindennap jelenése van, át kell táncolnia az elmúláson, azTovább…

Kölcsönhatás A hajnal kívülről jött, érte bőröm meleg árama, míg belülről fénylett az értelem. És együtt volt e kettő tudatot ötvöző: magára ismert bennem a vágy, a kert, a kő! Egy percre eltűnődtem: ha a föld mélye zár s egy olvasó majd könyvem fogja, amit kitár: gondolatomból ismer fel vagyTovább…

Kemény Gábor ( Budapest, 1954. november 9.) magyar zeneszerző, zongoraművész, egyetemi tanár. 1968-1ö92 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója volt, ahol Soproni József oktatta. 1972-1978 között a Zeneművészeti Főiskola zongora szakán tanult, ahol Kadosa Pál és Kocsis Zoltán tanította. 1978 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem adjunktusa. 1985-1992 közöttTovább…