Tölgyesi Géza: Eleséseim pünkösdi pillantásaidban

(Neked, mert lenned kellene…)

Lenned kellene, a piros virágok
némán lehulló tölcséreiben,
hogy egyszer eldalold az én kis álmom,
és megölelj eleséseimben.

Hogy úgy hangozzak az időn, a fűben,
mint falevélkék majd harangozzák
lépteid,s egy nagy szerelmes pünkösdben
elérd a kezem, s fölismerd a szám.

S ha mozdul a szél, és rezdül az élet,
és intve, szelíd, felhők oszlanak,
s fölzeng a dal régi-új sírokon…

Te mellém ülsz, s megsiratod, hogy élek,
hát meghalnék én, csak rád gondoljak,
csak elvedd szívem, el minden kínom!

*Első közlés

©Koncz Csaba – Mesterkovács, K Imre 2011

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük