Asperján György: Ballada a mennyek Urához anyám lelkéért

Istenem, bár én nem hiszek tebenned,
nélküled,lásd, mégis árva vagyok,
mert a bűnben is általad teremtett.
Jóságodért én feltételt szabok,
miközben meghallgatásért esengek,
Tudom, te magad alkotod a rendet,
mit nem látunk át mi ,lelki vakok,
szívedbe mégis nyissál ablakot,
mert belefulladunk mind-mind a szennybe,
amelynek habjait felgyúlni hagyod,
fogadd be holt anyám lelkét a mennybe.

Esendő volt ő, nem kereste kedved,
bajba fiadhoz imádkozgatott
kinek halála terheli a lelked,
hiszen tudtad, ha kezünkre adod.,
akaratodra ácsolunk keresztet,
de oda Urunk neked kell szegezned.
Miért lett õ vétkünk szerint halott,
ha tudtad ,úgyis feltámaszthatod ?
Fiad nem szántad méltónak a kegyre,
bízva a bűnt nyakunkba varrhatod,
fogadd de holt anyám lelkét a mennybe.

Ellenünkre agyaltad ki a tervet,
hogy Őt a bűnös földre zavarod,
s megváltva minket hozza el kegyelmed.
Lelkünkbe szórtad a konkoly -magot,
hogy aztán örök életre leheljed,
mert te vagy a vég, s tán hisszük:a kezdet,
Sose mossuk le a gyalázatot
mit hibbant döntésed ránk rakott,
Tudtad, magad hintesz sót a sebekbe,
s vétkeink rendelésedre nagyok
fogadd be holt anyám lelkét a mennybe.

Uram,lökj semmibe, ha meghalok,
de az anyám olykor rád hallgatott,
akkor is ,mikor engem szült lelencre.
teljesedjék be szent akaratod.
csak fogadd be anyám lelkét a mennybe.

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük