Asperján György: Bizonyság mérlegén

Akartam lenni én is büszke,bátor,
s zabi sorsom gyáván szájon csapott,
hétköznapok aláztak mindahányszor,
sötétbe zártan éltem,, mint vakok.

Rám számolt a megélhetés parancsa,.
Olyan alja tettekbe is sodort,
melyektől irtóztam oldalba kapva,
s ki szeretett, pírban engem okolt.

Minden percem lett kínzó próbatétel,
s nem hozott pénzt fájdalmas énekem.
Kit érdekelt,hogy közben lelkem ég el,
s fojtogat elégülten szégyenem?!

Vertek,kiforgattak, kétségbe vontak,
számomra bűn lett bármi diadal.
MI pártfogolt ütlegnél is lett rosszabb,
de viseltem,míg voltam fiatal.

Mostanra a szörnyűség összeérett,
Bizonyság mérlege arra mutat:
tévedt hazámban én semmit se érek,
mindennél pusztítóbb ez a tudat.

1 hozzászólás

  1. Kedves György!

    Megrázó élmény volt olvasni a versét, mintegy vallomást!
    Hiszen e név ismert, sőt elismert!
    Kicsit elidőzöm nála.

    Szeretettel:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük