Asperján György: Klímaválság

Bűnhődünk mind, a legártatlanabb is,
mert eszünk, alszunk, levegőt veszünk,
vétkünk születéstől nőtt, nő velünk
(ordítok, úgy fáj! – istenem, te halkíts!)
Az út elfogyott, bűn dúl, jó kihalt itt,
bűn és remény annyiféle – letűnt,
s nincs kinek mutogatni a sebünk –
vállalt mellett pusztít a szende balhit.
Minden, mit ember álmodott a Földön,
s mit közben elkövetett ellene –
szülőanyánktól lett csak drága kölcsön.
Felhalmozott maradék most megadja,
s kamatként már önmagát is vele –
lett áldozat, s végzet-bűnei rabja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük