Böröczki Mihály: Anyám három arca

1.

Az évek rakják egyre bugyrát,
nem gyűjtött magának soha,
a gondok most is földre húzzák,
cipeli, s nem kérdi – hova?

Ti csillagok, az anyám jussát
őrizzétek, hisz kész csoda,
hogy békén járt a földi buckák
között, bár födte út pora.

De olyan szegény soha nem volt,
hogy valamicskét ne adott
volna a meggyötört marok.

Hisz övé volt az egész mennybolt,
fehér hajára fényt rakott.
Vigyázzatok rá, Csillagok!

2.

A fiad garabonciás lett,
a lányod kórt-bajt orvosol,
szegény anyám, a dac csodát tett,
hisz tested-lelked robotol.

Az én anyámból óriás lett,
a lelke hóvirágcsokor,
a lehetetlenre is rávett,
a hitben – tudta – nincs pokol.

Én Istenem, segíts fiának,
adj erőt minden mozdulásnak,
hogy dolgom dolgáért tegyem,

hogy lépteire úgy vigyázzak,
ha mégis-mégis botlanának,
a keze kezemben legyen!

3.

Már sok esztendő év nyomja vállad,
ültél a Hoffer traktoron,
az életedet masináltad,
de az a kéve most se nyom.

Apám a gyárba járt, de láttad,
hogy melyik munka van soron,
a fél világot átkapáltad,
nyisszant a sarjú, hullt a gyom.

Most más világ jár, mégis őrzöd
fogyó erőd, bár alig győzöd,
de föl nem adnád. Nem lehet.

Öreg magadat megelőzöd,
s a múlt is szolgádnak szegődött,
hogy fényesítse életed.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük