Böröczki Mihály versei

RÉMÜLT MÁRCIUS

Most sír a szél és hallgatják a fák
a marokra gyűrt ágak dallamát,
a március bár meleget remél,
friss hangszeréből szaggat húrt a tél.

*

AHOGY-VALAHOGY

Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz,
ahogy nem félek érted semmitől,
ahogy az egyből mindig milliót adsz,
ahogy kiráncigálsz a bármiből,

valahogy így esik a fény hajadra,
valahogy így ér szemedig a távol,
valahogy így kezd szavam a szavadba,
valahogy így jön, megy minden magától.

*Első közlés

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük