Cirill Kabin Csaba versei

Doboztelep

lassító taxi –
utas-remény
távol zúgnak az éjszakai műszakok
szél taszigál
a betontömbök között
ezernyi élet jobb-rosszabb estéje
tűnik el a monotonszürke falak mögött
lámpaoltásra váró vacsoraszag
egy lekaszabolt hétköznap
a feledésnek
körbemosolygott lépcsőházi ásítások

a másik oldalukra fordulnak
az óracsörgésről álmodó
vasárnapi emberek

*

Időzítetlen talány

ismeretszomjam
szaporodó hús-vér korlátjai
az újabb születésnapokat
     idézik
és a nagy kapcsolatok
örök-hűnek tűnt tanúi
már csak korban társak

hova távolodunk
e közelítésben?

*

Talonba tett talány

Mire emlékszem majd
az utolsó reggeli közben?

A tegnapi vacsorára?
Talán arra a lányra
az évtizedek homályából?
Netán a szülői ház
azóta már idegen kéztől
átformált falára?
Vagy csak egy régmúltbeli
jövőt firtató kérdésre?

*Első közlés


Illusztráció: részlet Schaár Erzsébet “Művek az emeletről” című kiállításáról.

2 hozzászólás

  1. Ma igy kell irni. / már, aki tud /
    Legjobban a Talonba tett talány fogott meg személyesen, bár sajnos ez a talány már nem a talonban van, hanem előttem, a mindennapokban, de nem félek a választól…..

  2. Látlelet. Mégis könnyed és felemel, a “jövőt firtató kérdéshez”. Köszönöm! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük