Cs Nagy László versei

Mit érsz

Mit ér, ha ott a másik oldal,
közted és közte a víz szalad,
hullám viaskodik karoddal
ha a túlra képzeled magad.

Nincsen híd, nincs bárka, vagy ladik,
az út is előtted ér véget,
és múltad tolakszik sarkadig,
a víztükörben magad nézed,

csak állsz, úgy tűnik partra értél,
hol minden lépted megcsikordul,
nem látod odaát, hogy’ élnél,
a víz előtted meg se mozdul,

hajt az ösztön, míg beljebb gázolsz,
hínár öleli át a térded,
ha elmerülsz, vajon kit vádolsz?
szavaid ott majd mennyit érnek?

*

Szememmel festlek-szonett

Szemembe csordulsz mindig és egyszer,
sötétben, vakon nyomodba járnék,
álmos csendben szívzörejem felver
minden csillagot, mint tolvaj árnyék

lopóznék vad lángjaimon túlra,
még a tűzhalál sem érdekelne,
ha szűk bordám mögött megtanulja
a dobbanás, mit nem érdemelne.

Szememmel festlek bele a képbe,
a mindenség nyílik meg felettem,
és szétmálló időmmel kezemben,

nem tudom már, ugyan merre tartok,
mezítelen keresem a partot,
ha hullámot játszom közeledben.

*

…ki?

Ki mondja meg az örvény meddig ér fel
a mélyből, haragvó hullámok között,
hol már egy dobbanásnyi szív se fér el,
mert épp vérvörös korallnak öltözött.

Az idő, ha volt-önmagába torpan,
majd ki mondja meg a lélek mit tegyen,
elmúlhat-e az égretárt karokban,
még ölelni vágyó, belső küzdelem.

Ki mondja meg a hófehér homokra
ki, hogy’ vergődik az aki fuldokol,
hogy’ lop hitet a mélység árva foglya,
ha éji fény után hasztalan lohol?

Ki mondja meg vigasszal meddig él még,
ki ismeretlen határokra téved,
s ki adja meg időtől elcsent bérét,
igazzá szülve álmodott meséket?

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük