Dragomán György: A jövő lánya

Előkerült egy régi videó rólad, ahogy elfújod a szülinapi tortádon a hét gyertyát, a lányod most volt hét éves, ugyanazzal a mozdulattal támaszkodott az asztalra, pont úgy hajolt előre, pont úgy csücsörített, pont ugyanúgy simította ki izgatottan ki a haját a szeméből.
Olyan tiszta és tökéletes volt a hasonlóság, hogy egészen beledobbant a szíved, és egész tele lett a lelked örömmel, de képzeljem el, hogy hirtelen fájdalmat is éreztél, hirtelen megijesztett, az aminek igazából csak tisztán örülnöd kellett volna, hogy a kislányod előtt még ott az egész élet, megijesztett az a sok-sok lehetőség az örömre és a bánatra, boldogságra és keserűségre.
Hirtelen azt érezted, hogy tudni szeretnéd, hogy mi lesz, hogy milyen lesz, hogy miben lesz más mint te voltál és miben lesz ugyanolyan, és itt most nem is arról akarsz beszélni, hogy mit adsz majd át neki öntudatlanul abból a sok mindenből amit magaddal cipelsz, nem, itt most nem a nevelésről van szó, és nem is a öröklésről, hanem arról, hogy könnyebb lesz-e neki vagy nehezebb, hogy más lesz-e e világ és más lesz-e benne nőnek lenni.
Sokat gondolkoztál ezen azóta, és arra jutottál, hogy ha optimistán nézed a jövőt, akkor joggal remélheted, hogy a lányod, a jövő nője szabadabb lesz annál mint amilyen te vagy, mint amilyen te voltál. Vegyük például a fogszabályzóját, neked csak olyan volt amit éjjelre kellett berakni és folyton kiköpted és tudtad, hogy a hátad mögött lófogúnak csúfoltak, de neki a lehető legjobb van már, olyan ami tényleg működni fog, és ez csak a kezdet, nyilvánvaló, hogy ő nem függ majd annyira a testétől és a testképétől, könnyebben és szabadabban megváltoztathatja, olyan lehet amilyen lenni akar, és ez a szabadság talán a súlyosabb kérdésekre is érvénye lesz majd, talán úgy és akkor vállalhat gyereket ahogy neki tetszik, talán nem kell majd évekig kínlódnia, és nem kell olyan nehéz döntéseket meghozni ezzel kapcsolatban mint neked kellett.
Igen szabadabb lesz, de reméled, hogy a szabadság nem teszi se könnyelművé se önzővé se keserűvé. Reméled, hogy attól, hogy bármit megtehet majd nem fog mindjárt és azonnal élni is a lehetőséggel. Persze amikor elmesélte, hogy tetszik neki egy fiú, és már csókolóztak is, akkor előszúr megijedtél, aztán eszedbe jutott, hogy te is mennyire szerelmes voltál már hat évesen is. A csókról nem tudtál persze, és ő már tud, nyilván minden másról is előbb fog tudni, de talán jobban meg is ért majd mindent. Nyilvánvaló, hogy szabadabb lesz majd mint te voltál, reméled, hogy megérti majd hogy ez a szabadság felelősséggel is jár, és a kettő egyensúlyából megszülethet számára a boldogság. Te minden tőled telhetőt meg fogsz tenni ezért, de a sorsa mégis a sajt döntésein múlik.
A tükörbe nézel, a lányod arcát keresed a saját arcodban, megpróbálod meglátni az ő jövőbeli arcát, közelebb hajolsz, a tükör párás lesz a leheletedtől, tudod, hiába törölnéd le, a jövőbe akkor sem láthatnál bele.

*Egy rövid esszé, azt hiszem az Elle közölte. Azt kérték, képzeljem el, milyen lesz a jövő lánya. Én persze a szabadságról írtam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük