Erdős Virág: Hídavatós, öregemberhangra

,,Ugrott a hosszú, boldog élet.
Ugrott a munkám, kenyerem.
Ugrott az ősz és hipp-hopp: tél lett.
Ugrott barátság, szerelem –
nem számít, ezt még lenyelem.
Ugrott a ház, a kert, az otthon.
Ugrott a kocsma, meg a bolt,
ugrott a fám, a bodzabokrom,
tenyérnyi szőlőm, ami volt –
ki tudja, nyilván oka volt.
Ugrott a csöpp kis bankbetétem,
ugrott a nyugdíj-papírom,
ugrott a fitt és nyugis énem,
itt állok szegényen és vénen –
mindegy, majd ezt is kibírom.
A tisztánlátás méltósága
ugrott. S az olcsó fogsorom,
a rágni vágyás szívóssága,
ugrott a másnál jobb sorom –
de hagyjuk is, nem sorolom.
Ugrott a véd- és dacszövetség,
tajtékok közt a kis sziget,
sakkpartik, ulti… kész nevetség,
ugrott a Dagály, a Liget –
lármázhatnék még, de minek.
Ugrott a mozgás szabadsága:
esélyem, sanszom, vigaszom.
Túlhordott testem makacssága
teher már csak és tilalom –
nem érdekel, pont leszarom.
Ugrott a mások másságán
a megbotránkozás mámora.
Ugrott a jók és jóllakottak
maroknyi, lelkes tábora:
buborékfejek zápora.
Ugrott az ép és józan elme.
Okot keres, de nem talál.
Se kedve már, se gerjedelme:
kalapom térdig hadban áll…
Ugrott a könnyű, klassz halál.”

*

Requiem volt: még rap se lesz. Már
svungja sincs, se dallama.
Öreg kis ország, látod? Ez vár.
Hömpölygő rím és trallala –
ugrott egy újabb ballada.
(Elhangzott a nyári Margó Fesztivál Arany balladák-estjén, megjelent a Hévíz folyóirat őszi dupla számában)

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük