Fellinger Károly versei

Bogyaréten

Bogyaréten, Bogyaréten,
ördög szalad falfehéren,
jajveszékel, kabát kéne,
Belzebubnak rögvest vége.

A pokolban zord az élet,
hideg szelek fütyörésznek,
nincsen füstje, nincsen lángja,
kialudt a péterkályha.

Bogyaréten az ég dörmög,
csipkebogyót szed az ördög,
meg-meglódul, földre huppan,
várnak rá az ördöglyukban.

*

Tany

Megsúgom én,
de csak halkan,
parányi kis
falucska Tany.

Lóra pattanj,
lóra pattanj,
erdeiben
sok a vadkan.

Édesszájú
népek lakják,
emlegetik
cukorgyárát.

Len és kender
naggyá tette,
tündérlány font
gyapjút erre.

A jónép a
hosszú estén
holdúrnak köt
sálat hetykén.

*

Komáromfüssön füstöltem

Jó a kolbász, mondom bölcsen,
Komáromfüssön füstöltem,
kerítés lesz majd belőle,
Almásmajor tüsszög tőle.

Hogyha tüsszög,
ott az erdő,
lapulevél
a zsebkendő.

Kardforgató Füssnek népe,
volt irigye, ellensége,
török dúlta, mocsár védte,
nem vette félvállról mégse.

Ronka-puszta,
Erecs-puszta,
bajból hite,
mi kihúzta.

*Megjelentek a szerzó Barangolós című kötetében, 2019-ben.
LILIUM AURUM, Dunaszerdahely, 2020

©Csikós György – Füstjel

Vélemény, hozzászólás?