Fellinger Károly versei

SÖRALÁTÉT 

 

A tökéletes vers olyan,

mint a legjobb kávé,

amit csak egyszer sikerül

rendelned,

 

amivel leöntöd az abroszt,

még mielőtt beleihattál volna,

s ami kimoshatatlan

nyomot hagy.

 

*

 

LÁBUJJHEGYEN

 

Istennek el kell felejtenie az

egészet, máskülönben nem megy, csupán

egyhelyben járunk majd pórul, mert hiszen

ez is csak porhintésre utal, semmi

másra, egyébként égeti magát az

ég, amikor felnézünk valakire,

ilyenkor a múlt dolgavégezetlen

elszenderül, álmában álomfejtő

bosszús boszorkány a nehézkes jövő,

vak fia fűnyíróval közlekedik,

lánya önkívületében bedarál

mindent, amin ott az ujjlenyomata.

 

*

 

MAGAMNAK

 

Hisz magyarnak tudom magamat, mindig

is ebben a tudatban éltem, fel sem

merült a kérdés a víz alól, aztán,

amikor tizenévesként átléptem

Magyarország határát, amikor ott,

Budapesten, buta tótnak kiabált

le engem és az osztálytársaimat

az ottani szlovák kollégiumban

való elszállásolás után jó pár

suhanc, minden értelmet nyert bennem, mint

akinek bolond szerencséje  van a

lottón, rájöttem,  Szlovákiában még

jogom van magyarkodni, Budapesten

semmiképpen, de most, amikor is a

vezetéknevem alapján ítélnek

a sajátjaim,  itthon és odaát,

úgy vagyok benne a kérdésben, mint  az

asztronauta az űrhajójában.

 

*Megjelentek a szerző Kéreggyűjtés című kötetében

2 hozzászólás

  1. Author

    Köszönjük figyelmét, Tamás!

  2. Remek versek.

    A csillaggal megjelölt utalásba hiba csúszott: k9tetáben,
    de milyen jó, hogy itt ezt könnyen ki lehet javítani. (Nem úgy, mint a nyomtatott folyóiratban, az bíz ott marad örökre.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük