Fövényi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok

én nem, csak azért sem,
nem leszek se barnák, se fehérek hegedőse,
nem szeretném, hogy kezemben vonó hisztizzen,
ha Júdea gyermeke rám néz, majd rólam a háztetőre.

csak tépik jobbra-balra ezt a hazát,
és nagyívben szarnak emberre, jogra,
Szabadság? ugyan, “rabmadár is szegett szárnyon”
fenn Budán röhög a nagy magyar álom,
ám Pest gyomra mintha egyre hangosabban morogna.

én nem vagyok melós, se kreol lócsiszár,
Amszterdamban sem csiszol gyémántot a sok rokon,
és sajnos népem se fogom, – úgy ahogy felsőfokon –
vagy mégis szállni fog egyszer az a szegény madár,
persze belőlem mikor majd haldoklom.

már ötvennyolc éve lődörgök erre-arra,
ebből ötvenet gyerekként, a többit letagadom,
quo vadis, tintával valaki a bal karomra varrta,
na ez a születési anyakönyvi kivonatom.

netán, ha költő leszek, jár ez az ország nekem,
keresztben-hosszában, a Duna, Gönyütől-Mohácsig,
és ha ügyetlen imákkal elvergődök az ács fiáig,
remélem ott végre elüvölthetem,
hogy magyar vagyok, csak úgy, lazán, mindhalálig.

*Első közlés

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük