Golgona Anghel: Egy kicsit mindig gyávának éreztem…

Egy kicsit mindig gyávának éreztem
álomnak nevezni a halált,
feketéket mondani négerek helyett,
anyámnak hívni az anyóst,
időseknek az öregeket,
minimálmegélhetésű embereket mondani
ahelyett, hogy éhezők, hogy szegény, hogy mi.

Teljesen be kellene tiltani,
hogy amor-nak olvassuk, ahol Roma van írva,
hogy villával együnk, amikor pálcikákat kell használni.
Igazuk van a szótáraknak.
Több definícióra lenne szükségünk.
Semmi nem változik, ha megédesítjük a vízbefúlóknak a vizet.
A metaforák még ha hatásosak
is néha, a tényértékük nulla.

Nézzenek ide, a mi igazságos szűzanyánk, a teremtő úr
csak figurák, puszta stílus,
babaruhákba van bujtatva mind,
aztán ott úsznak majd a kicsinyek medencéjében.

Lipp Márta fordítása

 

Golgona Anghel portréja

 

 

Vélemény, hozzászólás?