Gősi Vali: Széthullt álmok a nyárban

Asszociáció P.J. négysorosára

magasztossá szépül
a táj a délutánban
földig hajol a nap a víz fölött
a kék csöndön  átragyog a béke
s én meghajolok e fönség előtt

*

csendemen néha
átszalad egy kósza hang,
és a pillanat
egy emléket hátrahagy:
hang vagy, illat, mozdulat.

…az a régi nyár örökké fogva tart…
szorít a torkom

látom ahogy a part
és a hullámok között vergődő szárnyak

megtépett angyalszív mögé rejtőzve várnak
hogy az idő kereke megfordul pereg
és valóra válnak a homokszemek
és színes kövek közt árván megbújó
széjjelhullt álmok

*

már itt szalad a hajnal könnyű fénye
ébred a nap a tenger fölött
az égszínkék víz most vált smaragdzöldre
s a tükröződő hullámok között
megbújik egy lélegzetnyi béke

*

Szétszórt álmok a part menti fövenyen.
Aranyhomokba fúló lábnyomok.
Szőnyegre hullt a cigarettád hamva.
Magamért zokogok.

Válik Bertalan – ‘Ghost Faces’ (2018) Technika : digitális fotómontázs