Gősi Vali: Végül

“Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.”

(Parafrázis: Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak – a szerző engedélyével)

 

végül hosszan mosakodnak az öregemberek
mint a tó tükrére az utolsó éji csillag
a mosdótál fölé hajolnak
lassú mozdulatokkal dermedt tagjaikra simítják
a múltból visszahulló gyengéd érintéseket
erőtlen szusszanásaiktól az emlékekből
mint szelíd forrás fölfakad a sírás
fukar könnycseppjeik árvultan csillognak
száraz szemhéjukon
ráncos arcuk árkaiban kicsit megpihennek
majd a tükröződő vízre hullva
pillanatra életre keltik a tűnt idő ragyogó arcát
felsejlenek a rég eltávozott kedves lágy mozdulatai
halk mosolya az árvult körtefához
az aranyeső bokorhoz
a kék levendulákhoz
a legszomorúbb nyárban
mielőtt végső útra térnek
megpihenni a hűs anyaföldbe
hosszan mosakodnak az öregemberek
és szívükre hajolnak gyönyörű
múlhatatlan álmok

5 hozzászólás

  1. Könnyes szemmel gondolok nagyapámra…Láttam őt, pontosan ezt éreztem, amit te megírtál Valikám. Köszönöm

    1. Nekem öröm, ha gondolataim és az eredeti szerző hangulata segítettek megidézni Őt… Számomra ez a vers örök érintés… Hálás vagyok érte Farkas Árpádnak.

  2. Gratulálok Valika, szép folytatása ez Farkas Árpád versének!

  3. Hálás vagyok Farkas Árpád Kossuth-díjas költőnek, hogy megismerhettem az ihletést adó, különleges, megérintő versét, ami vissza-visszahívott, és a szerző engedelmével továbbgondolhattam, hogy mindörökre belém ivódjon üzenete.
    Köszönöm a megtisztelő megjelenést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük