Gulisio Tímea: A bűnbak

Lejárt lemez

A hangja.
Mása már nincs.
Az is alig.
Utoljára a pia hagyta el.
Fél pár papucs az ágy alatt.
Mindegy.
Saját nyomába
Nem léphet úgysem.
Csapból hidegvíz,
Lavórba vér,
Rádióból régi sláger.
Betakarom, hátat fordít.
Segíteni ma sem tudtam,
Csak kihasználni.

*

Rohammentő

A Lánchíd budai oldalán
Furcsa madarak
Emelik szárnyaink.
Talán sirályok.
Szirénák vagyunk
A reklámszatyor-fehérségben.

*

Veszett

Mint a gyilkos tette
Színhelyére úgy térek
Vissza hozzád
Megfojt a mentőmellény
Ha túl szorosra húzod
Felgyújt amire benzint locsoltál
Mint fához kötött állatba
Vágja beléd fejszéjét
Az ordító hiány

*

Negatív

Én az életben úgy vagyok jelen
Mint a turisták képein
A véletlen-emberek
Nem panaszkodom
Nem kérek
Csak vissza-visszajárok
Ahogy a maguk se tudják mit
Itt felejtett szellemek

*

Rév

Teljesült
Mert már nem akarom

Mikor a legjobb
Abbahagyom

Lázadj te
Én csak hazavárok

*Versek a szerző most megjelent “A bűnbak” című kötetéből

 

© Márkus László

1 hozzászólás

  1. Mily ismerős érzések.
    Gyönyörüen leírtad, a kimondhatatlant.
    Gratulálok! Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük