Gulisio Tímea versei

SZESZély

Annyi szétesést végignéztem,
Hogy az arcomra égett,
És fél tőlem,
Aki összeszedne.

Serkentők nélkül ki élhet?
Nyugtatók nélkül ki élhet?
Nekem muszáj nélküled.
Nincs nekem való senki.

Megköszönném, ha átverne,
Ha a valóságtól megkímélne valaki.
Ha zuhansz, egy szegben
Is meg lehet kapaszkodni.

Legyél az anyámnál
Rosszabb,
Jobb csak annyiban,
Hogy élsz.

Azt mondod, akit szerettem,
Nem te voltál,
Csak egy szenvedélybeteg, és én
Egy függőn akartam lógni.

Ne engem,
A józan önmagad szeresd.
Azt, aki velem lehetnél,
Hagyd meg neki.

*

Foglyok

A nő, akihez tegnap felmentem,
nagyon édes volt.
Vörös.
Testes, fogolynyakú.
Koccintottunk.
Sírtam, megvigasztalt.
Csókja rózsákat
fakasztott a takarón.
Belealudtam az ölébe.
Másnap délelőttig marasztalt.
Megígértem,
ezután minden este találkozunk.
Mióta megismertem,
semmi nem olvasztja le
számról a mosolyt.
A nő, akihez ma felmegyek,
egy üveg bor.

*

Egy tiszta pillanat

Úgy fájnak a meg nem írt versek,
Mint a be nem teljesült szerelmek.
Csak reflex ez is.
Mint a lába közé nyúlni annak,
Aki hagyja, de nem szereted.
Sírni valakiért, aki meghalt,
És aki számára sose léteztél.
Köszönd meg annak,
Aki egy napig hagyott reménykedni.
Kegyetlen volt az anyád,
Mégis a hasonlót keresed.
A testvéred megfoganni se engedted.
A barátaid elárultad.
Hazudtál, mert az igazat szégyellted.
Mégis mit vársz?
Tied csak a hegedű,
Amit ki se fizettél.
Tolvaj vagy. Lélekrabló.
Gyilkos.
És szeretnéd aki – bár megbüntetne.
Nem vagy senkié.
Kézen fognád az elsőt,
Aki magával vinne.

A versek a szerző A búnbak című könyvében jelentek meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük