Gulisio Tímea versei

Tükör

Neked minden ember egyforma.
Csak a csodálat mértékében térnek el.
Ha a múltban élnél, öltöztetőnőd lenne.
Így marad a vetkőztető.
Azért jó, ha van veled valaki.
Van kit kidobni.
Lehet kit hibáztatni.
Lehet kinek hazudni.
A vég, ha mutatsz, a mutatásért.
Azt, amit jobb lenne elrejteni.
Ne mondj semmit,
Csak hajtsd ide az arcod,
Ami folyton változik,
Mint egy szörnyet rejtő tó.
Ne félj úgy magadtól,
Gyere! Elfogadlak olyannak,
Amilyen nem vagy.

*

Pertu

Nem kell, hogy hiteles légy,
Fő, hogy legyen hitelképességed.

Nem ítélhetlek el,
Te tudod, mi az élet.

Én meg azt hittem,
Csak az elhatározásomon múlik,
Jó ember leszek-e.

Néha a döntő a nyomor,
Meg a gyomor.

A szabadság nem az,
Hogy mások nem korlátoznak,
Hanem, hogy mersz az lenni,
Aki nem akarsz.

Megbocsátod magadnak
Régi önmagadat.
Nem vonulsz ellene transzparenssel.

Csak mert szűz volt,
Nem nyitsz rá tüzet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük