Hartay Csaba versei

A NYÁR PORTRÉJA

 

Tágas nyár. Elterülő, végeérhetetlen, lassú, megfontolt nyár. Végleges nyár. Ilyen volt a nyár, ma is tart. Van annak a nyárnak egy látszólagos mozdulatlansága. Hogy már ez nyár marad örökké, a jövőnk távoli télbe vész, soha nem találkozunk a felnövéssel. Ma nyár van, ma labda gurul a lakótelepi focipályán, ma biciklizünk a telekre. Gyümölcsök potyognak, vigyáz ránk három hónap, fogják egymás kezét, ölelnek bennünket. Ölelnek és elengednek, bízik bennünk a nyár. Térdünkön seb, karunkon horzsolás, ha elesünk, felemel bennünket a nyár, megmutatja magasságát, hogy egy fényoszlop vigyáz ránk. Nincs óra, nincs sürgető fegyelem, csak ez a nyár.

Tart a nyár, emel, megmutatja fenségét, hogy te sem vagy egy alantas idővesztes, nyárhoz tartozol. Nem lehetünk évszakvesztesek. Kitüntetett bennünket az a nyár. Forr a lehullott barackok ragacsos leve. Eveznek a holtágon. Balin rabol, küszrajok rajzolják a nyár portréját a víztükörre. Látod magad a fennmaradó nyár halk elbeszéléseiben. Tágas nyárterem, bebarangolható kertek és nem hagynak cserben az alábukó napszakok. Felpróbáltuk a nyarat, és sehol sem szorított. Akkoriban senki sem bújt bele mások halálába. Naponta megszülettünk, nyári újszülöttek. Nem volt óra, csak bejárható óralap, a július forró tányérja. Mindkét mutató a nyár felé. Arccal az örökkévalóságnak.

 

*

TEST GYŐZ

Elveszíteni, elejteni.
Eldobás, elszakadás.
És utána keresni az erdősávban.
Ha a hold egy tányér, akkor én éjre éhezem.
Hogy mindig a másik oldal kell.
Belesni a tükör mögé.
A macska tekintetében rálelni önmagunkra.
Eldobni, elszakítani, elrohanni.
Bármi, csak ne most.
És utána keresni hajnalsávban.
Egyszer megszólalt az alkony.
Színeket mondott, alvadt vérbarnát.
Kifolyt, elfolyt, elhalt az előző napszak.

Meglátni a tükör előtti tájat.
A tükör önmagát félti.
Eladja nekem a saját arcomat.
Ha a tükör egy tányér, akkor én önmagamra éhezem.
El kell majd hagynom önmagam.
Fel kell állnom a testemből.
Végül ez a test győz majd le.
Ez az arc nem mond majd semmit.
Erdősávba borít a testnélküli emelkedés.
Elemel, elárul, elalszik, elvetél.
Születni nem lehet többé.
Hallgatni a hallgatásról.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük