Hurt Judit versei

Ma mi sírunk

Mindannyiunknak van halottja,
a lélekharangok szüntelen zúgnak.
Ma mi emlékezünk, holnap miránk,
a temető különleges világ.

Olyan csendet sehol sem lelünk, mint
a sírhant előtt, ahol térdelünk.
Hiába a vigasz önmagunknak,
ma mi sírunk, holnap értünk sírnak.

*

Vigasztaló

Nem félek az elmúlástól,
vár rám egy mély, csendes álom.
Ahonnan én jöttem ott nincs sikoly és sötét félelem,
se szív, ami az érzésektől szüntelenül megremeg.
Oda térek vissza, hol hangtalanok az édes szavak,
és békés csenddé válik minden megélt fájó pillanat.

Magammal viszem majd az egész életem,
s az a föld fog takarni, melyre születtem.

*

Búcsúzás

Járásom alatt reccsen a száraz avar,
bánatosan taposom a lombhamvakat.
Részvéttel járom az őszi tájat,
fáj a levéltestek pusztulása.

A fekete varjak, mint keselyűhadak,
károgva köröznek, gúnyolják a nyarat.
Hirtelen sűrű köd ül a kopasz fákra,
az erdő csendes, testetlen varázslat.

A legszomorúbb búcsúzás jut eszembe,
őszbe forduló, kivérzett nyár emléke.
Vérpiros falevelet küld a viharos őszi
szél, szeszélyes táncában szinte ég.

Sírni szeretnék, de ahhoz túl gyenge vagyok,
csak egy árva könnycseppemre fagyott rá
a végtelenből küldött utolsó mosolyod.

1 hozzászólás

  1. Nagyon szép versek, gratulálok kedves Judit!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük