Izsó Zita: Szakítószilárdság

Egyfolytában beszélsz hozzá,
hátha egyszer megért valamit.
Azt álmodod, hogy felnő,
de még akkor sem válaszol,
hanem strandot nyit a piacon,
és a zöldségek nevei helyett
a szavaidat írja ki a táblákra,
abban reménykedik, ha elég ügyes,
és sikerül mindent eladnia, elfogy az áru,
és te végre elhallgatsz.
Aztán eszedbe jut,
hogy ha felnő, nemhogy magáról,
hanem még egy kis igényű állatról
sem tud majd gondoskodni.
Kinézel az ablakon,
száraz levelek keringenek a szélben,
mint a halrajok,
az ablaküveghez,
közös akváriumotok falához csapódnak.
Ekfordulsz, bár az ápolók azt mondták,
visszatartani a sírást, kisimítani a vonásokat
előtte teljesen felesleges,
mint távozás előtt rendezgetni a szállodai
ágyneműt.
Aztán beszélsz hozzá tovább,
és hiába kopog be az ápoló,
hogy lassan indulnod kellene,
te tudod, hogy már nem lesz más dolgod.
Soha többé nem kell sietned.
Az idő lelassult,
mint egy téli álmot alvó állat szívverése.

 

*Izsó Zita: Éjszakai földet érés – Scolar Kiadó,  2018

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük