Jóna Dávid: Hajnal Éva, Szeplős című gyerekvers kötetéről

A felnőttek amúgy mindent elfelejtenek ami fontos, csak összevont szemöldökkel járkálnak, a gyerekeket szidják, de legalábbis rájuk pisszennek. És persze mindig sietnek. Hajtanak minket, de amikor nekünk lenne sürgős, vagy Viagrának, a tacskónak, akkor meg toporoghatunk az előszobában várva arra, hogy mikor indulunk már el. Nem lehet jó felnőttnek lenni, és elfelejteni milyen jó dolgok vannak a világban. Hajnal Évi néni könyve azért fontos, mert emlékeztet arra, hogy a dolgok nem annyira bonyolultak, mint ahogy a felnőttek látják. És bár megtanulunk sok mindent, mint például szomorúan nevetni, meg hogy ne látszódjon rajtunk, ha nem örülünk az ajándékunknak, de közben meg elveszítjük az örülni-tudást. Pedig az olyan jó.

Mi gyerekek a hangsúlyokból, az arcokból értünk, elég, ha anyácska benyit a szobába, s mi már pontosan tudjuk, hogy mit gondol a megmentett, délután talált kóbor cica befogadásáról. Pedig mi gyerekek azt szeretnénk, ha anyácskáink velünk örülnének, s nem csak akkor, amikor hibátlanul visszamondjuk a telefonszámukat, vagy az értelmetlen iskolai verseket, ha megkötjük a cipőnk fűzőjét, vagy ha meglocsoljuk a lépcsőházban a virágokat. Illetlenség, mondják, ha nem köszönünk. Pedig van, akiknek nem akarunk köszönni. Mert akinek köszönni kéne, az ránk se néz, vagy büdös, vagy mert dünnyög, és ez nem szimpi, vagy azért, mert éppen nincs hozzá kedvünk. Illetlennek lenni meg jó dolog, azt hiszem. Ezt abból gondolom, hogy hintázni a székkel, szipogni, és nevetgélni igenis jó.

És azt is szeretnénk mi gyerekek, ha anyácskáink nem haragudnának, ha nem veszekednének, inkább velünk játszanának, ha apácskáink viccesek lennének, mert akkor ők is boldogok, és ők is velünk lennének sokat, és készítenének nekünk bungit, adnának borostás puszit, a filmhez hoznának popcornt, mert filmet nézni így szeretünk. És az a jó, hogy Hajnal Évi néni ezeket elmondja, vagyis, hogy beleírta egy könyvbe, mert ha olvassák a felnőttek, akkor talán megtalálják a gyerekeiket, játszanak velük, s rájönnek, hogy az is milyen jó, s akkor ez így marad mindig.

Bodó Béla bácsi és Janikovszky Évi néni tudtak valamit. És valahogy Hajnal Évi néninél is pont ez van. Igen, mindhárman tudnak valamit, valami egyszerűt, valami csodálatosat. Valami olyat, amit mi is tudtunk. Akkor, amikor még kicsi, ügyetlen bocsok voltunk. Amikor anyácskánk még megsimogatta a buksinkat. Amikor szerettük mindazt, ami körülvett minket. A barátainknak örültünk főleg, annak, hogy együtt lehetünk. Amikor tudtunk örülni kicsi dolgoknak is. Mert a kicsi dolgokból lesznek a nagy dolgok is, ezt már a nagyon kicsik is tudják. De aztán mintha a felnőttek idővel elfelejtenék. És a kicsiknek nem örülnének annyira, amennyire örülniük kellene.

Hajnal Éva: Szeplős, című kötete a Litera-Túra Kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A fülszöveget Izsó Zita költő, az ajánlást Döbrentey Ildikó meseíró és férje, Levente Péter  társasjátékos írta. Az illusztrációkat másodikos gyerekek rajzolták, Évi néni legutolsó osztálya. Titkos búcsúajándék számukra ez a könyv ….. és 42 évnyi pedagógushivatás esszenciája.

*Első közlés

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük