Fohász

A tombolás után
csönd nyugalmától
ments meg engem, Uram!
Hogy magam baját
tovább ne osszam,
segíts meg engem, Uram!
Hogy selejtes sejtjeim békéjét
ne rontásban találjam,
segíts meg engem, Uram!
Hogy fuldokló dühöm
hurokká másnak ne tágítsam,
segíts meg engem, Uram!
A tombolás utáni
csönd nyugalmától
ments meg engem, Uram!

*

Üdvözlet a vándornak

Embernek fia vagyok én,
arcomon annyi minden látszik,
eljutottam csapásokon
ama tölcséres hurrikánig.

Visszautak poklaitól
szájamat szigorúra zárom,
birtokom immár önmagam,
súgom ezt – és nem kiabálom.

Üdvözöllek, megtért vándor,
s végleg hazatalálva kérem,
mostantól maradj ifjúnak:
idő előtti vénülésem!

*

Félelmek halála

Jeges félelmek közted és köztem:
hiány volt egy békétlen csillagon,
elvadult démon dorbézolt bennem,
s most a rettegés hálójába fon.

Nyugodj meg, kedves, tovatűnt immár
ama démon és ama rettenet,
mely fájdalom szülte félelem volt:
mi lesz velem, ha elveszítelek?

Félelmek közt sokáig maradtál,
úgy nyugtattál, énedet nem védted,
megadtad magad, öldöklés helyett,
támadás helyett kérted békédet.

Íme a béke, dögszagú démont
kaparok múltunkba két kezemmel,
a félelmek halálán tort ülök most:
békétlen csillagon, szerelemmel!

*A versek a szerző Összes ajtómat kitárom című kötetében jelentek meg 2004-ben.

 

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük