Kiss Ottó: Ballada a magányos Jetiről

Ki tudja, élt-e? S ha élt, él-e ma még?
Csak annyi biztos, hogy látták sokan.
S hogy elmúlt már száz év, mióta feltűnt,
de ma is látják még, ahogy rohan.
Vérfarkas, vámpír, ki örökké élne?
Meglehet az is, hisz mi az neki!
Elhiheted, hogy ez nem csak legenda,
ki tudná jobban, mint ő, a Jeti!

Vajon már itt van? Vagy ezután jön csak?
Rohan feléd vagy csendesen oson?
Téged nézett ki? Vagy mást választott most?
Nála nem tudni, hogy ki van soron.
Biztosan nem bánt majd, hiszen magányos,
csak ismerkedne, mert tetszel neki.
Érzem, hogy nagyot ver a kicsi szíved,
ha meglátod majd, mert ő a Jeti!

Soha nem tudni, hogy honnan bukkan fel.
Erdő mélyéről, hol táborozol?
Hatalmas lábán a szőrös testével
egyszer csak szépen majd feléd lohol.
Lesből figyel most? Vagy közeledik már?
Jönne a tűzhöz megmelegedni?
Nyugodt lehetsz, hisz rendkívül magányos,
meglátod, eljön, mert ő a Jeti.

Ajánlás

Lefekvés előtt olvassátok fel
a Jeti-verset, kicsik és nagyok!
Ha eddig nem jött, eljön majd éjjel,
halkan, hogy nyugodtan aludjatok!

*Erdőszelfi – Móra, 2020

Vélemény, hozzászólás?