Kovács Gábor: Nyitány Velence, finale nocturne

Bizonyos szempontból őrültségnek tűnik olyan művekről írni, amelyek még nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. A magam részéről viszont könnyen el tudok képzelni egy olyan könyvet, amelynek a következő lenne a címe: Meg nem jelent művek recenziói. Hogy állításomat kellőképpen igazoljam, megírtam az első – és egyben talán kritikai alapul is szolgáló – recenziót e leendő, ha tetszik eljövendő, könyvből. Figyelem, igaz történet (true story) következik!

A Contara Mundum Press jóvoltából 2012-ben jelent meg angolul Szentkuthy Miklós Szent Orpheus breviáriumának bevezető és egyben korszaknyitó írásműve: a Széljegyzetek Casanovához (1939). Ennek kapcsán készült el, mintegy zenei mellékletként, Kreutz László hasonló című, kortárs, elektronikus zenedarabja. Csakhogy ez utóbbi soha nem látott napvilágot.  A kiadók  meggondolták magukat, s bár “megrendelték” a művet, menet közben jöhettek rá, hogy annak kiadása már valószínűleg nem lenne gazdaságos. A zenedarab szerzőjének kártérítéséről – tudniillik ez alkotói munka, méghozzá a javából – nem tudok. Ám hogy ez mekkora veszteség, szellemileg, arról van némi fogalmam, s ezzel kapcsolatban szeretnék a továbbiakban néhány gondolatot itt, e rövid írás keretében, megosztani.

Ahhoz, hogy e zenei mű teljes ívét belássuk, némileg vissza kell térnünk az irodalmi gyökerekhez. A Széljegyzetek Casanovához Szentkuthy legnagyobb irodalmi vállalkozásának nemcsak első opusa – melyet még számos követett az elkövetkező csaknem ötven év során – hanem annak olyan sarkpontja is, melyben teljes mértékben megmutatkozik már Szentkuthy  – egyébként Joyce-szal és Prousttal is rokon – emberi és írói attitűdje; az „érzékelj határok nélkül, gondolkodj határok nélkül” kategorikus imperatívusza. Ennek az attitűdnek sorsszerű alkotói következménye vagy a teljes szabadság vagy a korunkban oly gyakori, művészi értéket is létrehozni tudó skizofrénia. Szentkuthy életében – rendkívül erős lelkialkata miatt –  szerencsére az előbbi, a teljes szabadság érvényesült. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy ez a megjelenésekor feltűnő botrányt kavaró és rövid ideig be is tiltott Szentkuthy mű kulcsfontosságú a szerző egész életművében. A Széljegyzetekből kinövő Szent Orpheus breviáriuma voltaképpen egy olyan keretes esszé-sorozat, melynek minden fejezete élén egy-egy szent életrajza áll, az ezt követő szövegrész, a Lectio (Szentolvasmány), pedig mindig sajátos összefüggésbe kerül a bevezető életrajzzal. Ily módon került vibráló kapcsolatba például Liguori Alfonznak, a katolikus erkölcsteológia egyik legjelentősebb alakjának életrajza a Casanovához írt széljegyzetekkel.

Egy adott, XX. századi irodalmi szöveg zenei analógiák alapján történő megközelítése vagy éppen felépítése egyébként korántsem példa nélkül való, gondoljunk csak Joyce Ulysses című regényének „Szirének” című epizódjára, de ilyen mű még Aldous Huxley-tól a Pont és ellenpont-, Anthony Burgess-től a Napóleon szimfónia és a Gépnarancs-, valamint Richard Powers-től A Gold Bug Variációk című regény is. Azon túlmenően, hogy az irodalmi struktúrák olykor zenei struktúrák analógiái is lehetnek, e kölcsönhatás szöveg és zene között azzal is járhat, hogy a zenében rejlő jelentés olykor az irodalmi mű interpretációját befolyásolhatja. Kétségtelenül ez utóbbit példázza Kreutz László elektronikus zenedarabja is.

Szentkuthy egyházi formákon és konvenciókon kívüli – ám valamiképp mégis a szakralitáshoz kötődő – irodalmi szférájának hangulatát Kreutz László egy sajátos hangzásvilágú, önálló értékkel bíró zeneművel idézi meg. Szentkuthy univerzalizmusa Kreutz zeneművén is át- meg átsugárzik, így egyaránt jellemző rá a háttérbe tolt hangzáselemek térteremtő játékossága és a barokk sokszínűség, a harmóniába hajló dallamvezetés és a disszonáns hangrobbanásoktól sem visszariadó, modern zenei hangzás.

Kreutz László minden egyes zenei blokkhoz (1-15.) jegyzeteket is készített, amelyekben filmes, forgatókönyvszerű analógiákat használ – néha hihetetlen pontossággal, szinte másodpercről másodpercre – annak érdekében, hogy valamiképpen megjelenítse a zene tartalmi (jelen esetben képi) vonatkozásait. Íme néhány kiragadott példa:

 

“1. zeneszám, nyitány, Velence. Modern hajóval indul a kép. Egy kéz meghúzza a hajókürt fogóját. Elindul a hajó. Közeli Velence, mai látképből átúszik a kép Casanova Velencéjére. Korabeli gondolák, evezős emberek, hidak, sétáló párok, a zene ritmusára szinte zoomol a kamera.

  1. zeneszám, 9. jegyzet. Nehezen kibontakozó hangzás. Katolicizmus és protestantizmus, kettős érzések, képszerűen reverendás alakok, fülbegyónás rácsos felületekkel, nehéz függönyökkel. A lomha, tömör, terhelt zene meglódul könnyebb érzések felé.
  2. zeneszám, 19. jegyzet. Alsó gépállásban félhomályos csigalépcsőn siet a gép egy pár cipőt követve. Sarokvas csikorog az elhanyagolt lépcsőkön. 09:19 Régimódi nagytollas kulcs fordul zárjában. Titokszobában gyertyák fényénél férfi és nő alak árnyai villannak a zene különös, fülledt ritmusára. 01:05-nél különös szignál lefékezi a zenét, kimerevednek a díszes tapétára vetült árnyak. 01:08-tól 01:26-ig a különös vokál hangzás alatt, a gép lassan a két arcra közelít, balról jobbra, az arcok mozdulatlanok, csak a gyertyák fényei mozognak rajtuk. 01:26-nál a különös szignálszerű zenei váltás átbillenti a hangulatot, 01:37-01:40-01:43 ismétlődik a furcsa kulcszaj egy régi zárban és egyben az üstdobok meséje felé sodorja a zenét. 01:45 az üstdobok meséje. 01:45-02:23 Férfi és női test árnyai, sötét szobában szeretkezés képei abszurd fekete sztroboszkóppal zaklatva. az üstdobok halk robbanásai édes krátereket lyukasztanak a lelkek izzó hártyáin. 02:33 a távolodó hangzás arányával kiúszik a gép a még mindig félhomályos szobából az éjszaka sötétjében, lassan távolodva a háztól már-már csak a holdfény marad meg a végső állóképen.”

 

A számos, kaleidoszkópszerű színváltozás (a 15. zeneszámban) távoli asszociációként Mozart és Schikaneder Varázsfuvolájának „varázs és masinériaoperáját” (Zauber- und Maschinenoper) juttatja eszünkbe. A zajok zenévé lényegítése, az újrakezdés meg-megújuló dallamainak harmóniatörése szerves alkotórészét képezik Kreutz alkotói módszerének. Ebből adódóan a Széljegyzetek Casanovához zenéje egy sajátos hangulatú érzelmi és szerkezeti egységet alkot, melyet átsző egy szívdobogásszerű ritmus, egy láthatatlan, “titkos vonalháló”. Ez a titkos vonalháló („a teljes test és lélek” megjelenítése) visszavezet bennünket Szentkuthy írásművéhez, az ő értelmezésében ugyanis a szent – furcsa módon – a normális ember, a „teljes test és lélek” embere. S Casanova a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a test (a teljes test) embere, hanem ugyanannyira a lélek embere is. És itt kezd egy láthatatlan mozgástérben valóban botrányszagúvá válni Szentkuthy alkotói szabadsága. A korabeli, politikától átitatott, erkölcscsősz mentalitás nem véletlenül kifogásolta és bélyegezte vallásgyalázásnak a következő kiragadott szövegrészt: “Casanova mint bébi-abbate (értsd: laikus gyermek, a szerk.) prédikál egy templomban. Mindenekelőtt fontos, hogy van egy világ, ahol a történelemben ez is lehetséges. Világ, ahol a kutya sem törődik azzal, hogy akin papi ruha van, pap-e; világ, ahol Isten házában egy gyerek debütálhat, mint egy kis balerina.” (Sz.M.: Széljegyzetek Casanovához) A templom természetesen egy velencei templom, mi más is lehetne, mikor Szentkuthy szerint minden Velence.

Ezen a ponton fontos ismét kiemelni, hogy Kreutz László Széljegyzetek Casanovához (Marginalia on Casanova) című zenedarabja nem pusztán zenei illusztráció, hanem sokkal inkább egy olyan önálló zenedarab, melynek inspirációs forrása, orpheusi előképe, Szentkuthy időtálló irodalmi remekműve. Ebből adódóan, ha az irodalmi háttér ismerete nélkül, csak önmagában hallgatjuk Kreutz László zenedarabját, akkor sem ér bennünket csalódás. Kreutz alkotása ugyanis – Szentkuthyval összhangban – a teljesség igényével, és persze a kortárs elektronikus zene sajátos eszközeivel, veszi számba az emberi vágyak és vágylehetőségek mélyrégióját. Ugyanakkor – nem mindennapi módon – társítani is képes ezt a mélyvilágot a szellem áttetsző és nyitásra kész dimenziójával. ­– Ezért gondolom, hogy eljön majd az idő, amikor ez a zenei CD Szentkuthy  kötetének mellékleteként vagy éppen anélkül, a maga természetes módján, a nyilvánosság elé fog kerülni.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük