Kovács Gábor: Szokatlan önéletrajz álláshirdetésre

Legyünk túl a nehezén. ‍‍Kezdem a legnagyobb hibámmal: lusta vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, olyan gyökérbűn ez, ami – ha eljön az ideje – magáért tud beszélni. Ezen kívül, második legnagyobb hibám (szinte megosztott helyen az elsővel!), hogy nem szívlelem a konfliktusokat, bár tudom, tele van velük az egész világtörténelem. Általában látom magam előtt a dolgok kimenetelét, s ilyenkor mélyen belül (szívmélység: 11034 méter, akárcsak a csendes-óceáni Mariana-árok) folyton azt kérdezem: megéri egyáltalán ezért egy életen át ennyit gürcölni?

Hogy a fontosabb dolgoknál maradjunk, kedvenc színem az arany, kedvenc állatom a lajhár, az elefánt és a delfin. Krisztusi tulajdonságaim: higgadtság, békülékenység, szeretet. Az országok közül – enyhe monarchikus nosztalgiával – Ausztriát és bármilyen furcsa (Mexikó helyett) Magyarországot kedvelem.

Egyébként nem titkolom, hogy  elégedett típus vagyok, hidegen hagynak a különböző kitüntetések és szakmai díjak, a magasabb fizetés ellen azonban nincs kifogásom, tudtommal – néhány gazemberen kívül – szerte a világon senki sincs eléggé megfizetve.

És most jöjjön a kellemesebb rész, ha egy 10-es skálájú grafikonon kellene ábrázolni jó tulajdonságaimat, így nézne ki; empátia: 10, béketűrés: 10, humor: 8, kreativitás: 8, beszédstílus: 7,  kísértéseknek való ellenállás: 7, szorgalom: 6. – Természetesen itt-ott kisebb-nagyobb eltérések lehetnek, de a tendencia, véleményem szerint és azt hiszem, tudományos értelemben is (és ezt egyáltalán nem cinizmusból mondom) egyértelműen pozitív.

A továbbiakban néhány részletkérdésre térnék ki. A magam részéről hiszek a bibliai aranyszabályban, azaz másoknak is azt kívánom, amit magamnak keresek. Ennek ellenére bevallom, hogy gyakran nincs egészen tisztázott, saját álláspontom, sőt arra is képes vagyok, hogy bármelyik tetszés szerinti álláspontot fölvegyem és elfogadjam (ezt igazolja az általam fölállított grafikon is, lásd empátia: 10), következésképp, nehezen tudom elképzelni, hogy léteznek áthidalhatatlan ellentétek ember és ember között. Mi tagadás, az én jelenlétemben inkább megnyugodnak, mintsem agresszívvá válnak az emberek. Röviden, diplomatikusság: 10. Ezt egyébként – éppen azért, mert, mint hal a vizet,  természetes közegemnek tartom – kihagytam a képzeletbeli grafikonomból.

Ami a kedvenc állataimat illeti, az elefántban elsősorban a komótosságot szeretem, s azt ahogy hosszan, tétlenül tud álldogálni, a lajhárokat rendkívüli energiatakarékosságuk miatt kedvelem, annyira tétlenek, hogy szinte “a levegőből élnek”. S végül itt vannak a delfinek, akiknek testükhöz viszonyítva ötször nagyobb az agya, mint más hasonló méretű állatoknak, egyszerűen olyan csodás lények, mintha csak földönkívüliek lennének, háromszor annyi időt töltenek játékkal, mint evéssel, azt hiszem, ez utóbbi tény mindent elmond róluk. De messzire kalandoztam. Lássuk, mi érdekelheti még Önöket? Gondolom a szokásos sablont várják: legmagasabb iskolai végzettség, szakmai tapasztalatok, nyelvtudás, egyéb ismeretek. Rendben, ezekre is röviden válaszolok. Tanárképző főiskolát, majd egyetemet végeztem. Van bennem egy hamis szerénység ezzel kapcsolatban, amikor mások előtt ezt jelentéktelen dolognak tűntetem fel, pedig tudom, hogy nem az, akár büszke is lehetnék rá. Lehet, hogy csalódást okozok, de szakmai tapasztalatok terén az örök kezdők hozzáállását gyakorlom, ez mindig beválik, pedig már harmincnyolc éve tanítok, közel annyi ideje, ameddig  a történelmi buddha,  Gautama Sziddhartha hirdette tanait. Nyelvtudásomat nem tudom pontosan validálni, majdnem mindent értek angolul és németül, ha olvasni kell, a megszólalásban viszont jó ha elérem az alapfokot. Ismerem a perzsa ábc-t, le is tudok írni egy tucat szót perzsául, de még van mit fejlődnöm e téren is.

És most jöjjön a summum bonum (a legfőbb jó), az “egyéb ismeretek”. Ha van bibliai próféta, akivel tökéletesen azonosulni tudok, akkor az nem lehet más, csak Jónás. Ő az, aki ki akart bújni a kényelmetlen feladat alól (lásd Ninive és hitehagyott népe!), s egy ellentétes irányba, Tarziszba induló hajóra szállt fel, a folytatást, a hajóból való kidobást, a cethal gyomrában töltött három napot, majd a Ninivei prófétálást mindannyian ismerjük. Hiába, Jónás, a lusta zseni, ő az én tükörképem, akivel minduntalan szembe kell néznem. Az ő élő példája figyelmeztet engem arra, hogy sokszor azért kerülöm ki az életet, mert félek – elnézést a kifejezésért – a saját nagyságomtól, szaknyelven a legnagyobb potencialitásomtól. Pedig minek kell ettől félni, ugye? Hogy miképp tartozik ez az egyéb ismeretekhez, azt mindjárt elmondom. Általában az emberek az “egyéb ismeretek” terén arra kíváncsiak, hogy milyen széles látókörrel rendelkezik valaki. Hát éppen ez az. Nem ismerek szélesebb látókörű embert, mint aki önmagát ismeri, és képes önmaga hibáit kijavítani. Azt hiszem a vallásos irodalomban ezt hívják megváltásnak, de Jónás nyomán hívhatjuk visszafordulásnak is.

Amikor megkérdeznek egy-egy álláskeresőt, hogy milyen területre pályázik, gondolom, gyakran kapnak olyan választ, hogy ,,mindegy, csak valamilyen irodai munka legyen”.

Nos, csak annyit mondok, hogy nekem egyáltalán nem mindegy. Azt hiszem, a legendás amerikai külügyminisztertől, Henry Kissingertől származik a következő mondás, hogy “Ha nem tudod, hová tartasz, soha nem fogsz megérkezni.” És ez az álláskeresésre is igaz. Én jelenleg – bármekkora csoda is legyen – Tarzisz helyett Ninive felé tartok. Tudom, hogy ez vakmerőség, de rászántam magam egy befolyásos pozíció elfoglalására.

*Első közlés

 

 

 

‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük