Kukorelly Endre: Samunadrág

Jóa

Jó a gyűrűvétel,
fülbevaló a fülön,
másfél méter
nyakra csavarható szép lánc,
prímán megy a néptánc,
nyakláncban még külön
jól nézek ki összehason-
lítva, de főleg a hasam.

 

Ism

Ismerős Csipkerózsa-álom,
rendíthetetlen ólom,
Világfa, Világszép Nádszál, Többsincs-
királyfi, szegényember fia,
az Óperencia,
tudom, van kincs,
nem-aranyból,
aranykakas, aranyhal,
Sicc,
strucc,
tücsök-hangya, sz’oval
mindenféle rovar,
a hét törpék,
ez az egész mesés környék,
hol kurtafarkú malac túr
és Mackó úr az úr,
kőkorszaki szakik, ezeregy éjszakák,
Aladdin, Fridolin,
tündér a fregolin,
mert vannak tündérek
is, de már nem félek,
szép Tünde
és ronda
néne,
no ne, najád, na ja, kobold, lidérc, na persze,
Bolond Istók, hogy az kinek a verse,
Piroska és a farkas, írta Grimm,
hogy van Weöreske
is, ezért van ennyi rím,
és ennyiféle meske.

 

Kom

Komputer előtt ül apukám, vagy cigizik, vagy elment
focizni, vagy játsszon velem, vagy egyszerre.
Anyukám is cigizik, pedig leszoktak.

 

Ren

Rengeteg kisfiú jár az oviba, aranyosak, nem játszanak
velem, mind szerelmes belém, van,
amelyik nem belém.
Hanem mit tudom én, kibe.
Honnan tudjam?
Üvöltenek, mint a vadállat, mint a fába szorult fészek,
nincs eszük, sokszor nem is tudom,
melyikbe legyek szerelmes.
Melyikbe nem.
Melyik melyik.

 

Szé

Szép vagyok, és lehet, hogy okos.
És lehet, hogy ügyes, nagybetűben ügyes, kisbetűben
nem, vesszőben de.

 

Kap

Kaptam Jézuskára rózsaszínű teherkamiont, kesztyűt
madzaggal, mócártkuglit, rucit.
Rucikat.
Ruhát, na, ruha, érthető?!, ru és ha, vili?!
És pléjstésönt.
Jézus, nem tuggya, mi a pléjsztésön, atyám!
Nem tudod, mi a pléjsztésön, de ha azt se tudod, akkor mit tucc?!

 

 Tel

Teljesen tök a Bandi, azt mondja, menjek hozzá feleségül,
és ezen nevetgél.
Ezen bír nevetni!
Saját magán.
Pedig én öt és háromnegyed vagyok, ő meg öreg, legalább
száz, tudom is én, mennyi.
Csak tíz év múlva fogok férjhez menni, de nem száz
évesekhez, igaz, hogy akkor meg már
mennyi lesz, Jesszuskám!
120 lesz.
Minimum harminc.
Csak viccelek, mert hatvankettő.
És akkor legyen ám legalább ilyen rendes, habfehér
ruhám, földet seprő.
Selyem, te majom.

*

Forrás: forrasfolyoirat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük