Lackfi János versei

Megmondom a tutit, ez a Jézus-dolog fel van fújva,
nekem olyan szirupos, hogy szeressétek egymást,
ja, meg utánlövés, Szenes Iván is pont így énekelte.
Összefüggéstelen kicsit, hogy most akkor ki az én felebarátom,
nem egészen a barátom, vagy mi van?
És a felebarátom fele, az a negyedbarátom, és azt már
ne szeressem akkor, he? Ezek a csodarabbik,
miért nem lehet egyszerűbben fogalmazni, de tényleg?
Letörne a nyelvük, ha megpróbálnák?
Meg hogy az ő országa nem innen való, de akkor
zsidó vagy nem zsidó, ne maszatoljon!
A vízen járás, az impozáns volt, bár a rossz nyelvek
szerint vannak cölöpök, lehetne ebből valami
utazó showt csinálni, hogy ne csak itt a környéken
ismerjék, kész pazarlás, és akkor járhatna mindenféle
színes habokon vagy a levegőben is, mert csak a víz,
az unalmas, ha már szórakoztatóipar, elvárjuk
a minőséget, de nem? A gyógyításokkal az van,
hogy hiszem, ha látom, meg mi van, ha beépített
emberek voltak, mondjuk akkor meggazdagodott
volna a csóka, és nem ilyen szakadtan járna,
de lehet, hogy kettős életet él, és egyszer csak
kipattan a bulvárban, hogy jachtjai vannak meg
felhőkarcolói meg hasonlók. A kenyérszaporítás
jó buli lehetett, de megmondom az őszintét,
én már nem bírtam kivárni, annyit beszélt,
hogy az sok, nem is hallottam rendesen,
legalább bömbit használhatott volna,
ha már ennyi ember előtt szónokol,
kicsit meguntam, törte a hátsómat a köves talaj,
székekről azért lehetne gondoskodni,
hát az ókorban élünk, vagy mi van?
A szaporítást lehetne még tunningolni,
aranyat sokasítana vagy kecskéket, esetleg
elefántokat, az már valami. Vagy egy házból
csinálna ötöt, a jelenlegi ingatlanárakkal…
Nem egyházat mondtam, apa, csak egy házat,
az ilyen vallásos cuccok nem érdekelnek,
de véleményem lehet azért még, nem?
Lövésem sincs, ki ez a Barabás a szavazólapon,
de behúzom rá az ikszet, kapjon egy esélyt
csórikám. A másikat már ismerem, és hát
azért nem tízből tízes, valljuk be! Azért vannak
az ilyen tehetségkutatók, hogy lássuk a medvét!

*

Jaj, úgy szeretek az Úrra várni,
bármeddig várakozom, amikor elküld
valami undok Ninivébe, kellemetlen vagy zűrös
emberekhez, akikből hasznom aligha lesz,
akikkel időzni meg szelfizni nem menő.
Várok szívesen, hátha mégse gondolta komolyan.
Küld persze a kedves és szép pofik gyülekezetébe is,
Szent Pál levele az Illedelembeliekhez,
én meg rohanok máris, dalolva visz a lábam,
nyeljük együtt az Ige mennyei krémesét.
Jaj, úgy nem szeretek az Úrra várni,
mikor csupa jót kérek tőle, ezt ő is beláthatná,
gyógyulást, megtérést, kapcsolatok feltámadását,
életek helyreállítását.
Ő meg csak nem adja, csak nem, hát milyen Úr az ilyen?,
felmondok neki, nem kap rétest estére,
hogy lehet egy ilyen cukit, mint én, negyven évig
aszalni egy sivatagban, normális dolog ez?
Jó, hogy a sarum közben el nem vásik,
ruhám el nem kopik, jó, hogy etet-itat,
ellenségtől oltalmaz, de hát tűkön ülök,
nem látod, Uram, te mindent látó?
Elegem van mindkét táblából,
a VÁRAKOZNI TILOSból meg a STOPból is,
KRESZ, még mit nem, te jó ég!

*Forrás: https://www.facebook.com/pg/lackfi/posts/?ref=page_internal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük