Márkus László – A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél

A recenzióírás háromélű fegyver. Ha túl sok jót írsz az adott kötetről, magadra haragítod mindazokat, akik műértők, vagy annak aposztrofálják magukat. Ha túl sok rosszat, voodoo babákat gyárt majd rólad a szerző és rajongótábora, hogy tűpárnának használhasson. Esetleg megpróbálhatod az arany középutat, de akkor menten rád sütik a hozzá nem értés, azaz a kóklerség tüzes bélyegét. Mindhárom estben csak rosszul jöhetsz ki a dologból, saját fegyvereddel ejtesz sebeket magadon, de próbálj meg a sok-sok sebtapasz mögül jó képet vágni a dologhoz.

A. Túri Zsuzsa könyve, a Sivatagi szél érdekes képződménye a kortárs irodalomnak. Már műfaji besorolása is fejtörést okoz. Egyszerű dolog volna rásütni, hogy lektűr, de nem, a Sivatagi szél több annál. Mívesen megírt, XXI. századi lányregénynek nevezném, bár valamicskével több annál, mert ügyesen kerüli el a csíkos könyvek gyakran unalomba fúló buktatóit.

Nem kritikát írok – csupán figyelemfelkeltő gondolatokra vállalkozom A. Túri Zsuzsa regénye kapcsán. Hősnőnk, Anna egy a hazájából elszármazott modern, magyar hölgy, aki tétova léptekkel keresi léte értelmét, szinte kétségbe esve alakít kapcsolatokat, melyekben egyre-másra lukra fut. Csak egy biztos pontot talál magának, egy narcisztikus, zsarnoki német diplomata személyében. Számomra felüdülést jelentett, hogy a szöveg a XIX. századi regényírók jól bevált fogását követve, bőségesen meg van tűzdelve párbeszédekkel, melyek rendre életet, frissességet hoznak a tájleíró- és cselekménygömbölyítő szövegek szerteágazó szövevényébe. Annak eldöntését, hogy ez a temérdek dialógus sok, avagy kevés – meghagyom a vájtfülű, archaikus szövegeken edződött lelkületű bölcsészeknek. Általuk könnyebben emészthető a történet, e disputák sikeresen tartják fenn érdeklődésünket a történet végéig.

Bár Anna hús-vér mai nőnek tetszik, gondolkodásmódja valamiféle sajátos keveréke a jó házból való, szolid polgári lány és egy szociálisan érzékeny szüfrazsett érzelemvilágának. Cselekedeteit olykor a racionalitás, máskor – legtöbbször – valami megfoghatatlan spiritualitás jellemzik. Képes érdekes emberi kapcsolatok kialakítására, mégis rendre visszavágyódik a bántalmazotti kapcsolatba. Ennek oka talán az, hogy szülőföldjének elhagyása, a jellegzetesen magyar mentalistás levetkőzése gyökértelenné tette ez européerré, netán világpolgárrá válás göröngyös útján. Mintha nem csak régi önmagát és valós idejű identitását, hanem túlmenve ezen, élete elveszett értelmét keresné.

A mű másik erőssége az, ahogyan megjeleníti az afrikai világot, a maga – bár kissé megfésült, idealizált – valóságában. A történeten átívelő érzékeny lélekkel dramatizált, tragikus fordulatokkal tűzdelt emberi sorsok, valóságízű történések nem engedik lankadni figyelmünket, a cselekmények íve végig kitart, de hogy ad-e hosszútávon megmaradó, katartikus élményt számunkra, azt kinek-kinek magának kell eldöntenie.

Minden esetre nyugodt szívvel ajánlom olvasásra A. Túri Zsuzsa sivatagi szél című regényét, mely terjedelméből fakadóan – legalábbis nekem – egy hétvégés olvasnivaló volt. Nem állítom, hogy nem lehet letenni, de aki belevág, nem fogja félbehagyni, ebben egészen biztos vagyok.

Részlet a könyvből: https://olvassbele.com/2020/01/31/a-turi-zsuzsa-sivatagi-szel-reszlet/ 

A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2019
348 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2975 Ft
ISBN 978 615 536 1913

A könyv kiadói fülszövege:
Anna, a fiatal színésznő a kilencvenes években, pár hét ismeretség után követi Svájcba új szerelmét, a jóval idősebb Miklóst, így menekülve önző anyjától és pszichés zavarokkal küzdő húgától. Azt gondolja, végre megállapodott és nyugodt, élete lesz, holott igazán csak most kallódik el. Miklós, aki másokkal megnyerő, humoros és kedves, egy idő után hanyagolja feleségét, agresszív lesz és önző.
Amikor végre megérti, hogy élete zátonyra futott, Anna Afrikába utazik. Ráébred, hogy ott szeretne élni és másokon segíteni. Egy új szerelem is felbukkan, de vajon túl tudja-e tenni magát kudarcain, tud-e újra bízni valakiben? Be tud-e illeszkedni a fekete földrészen, ha Svájcban nem volt képes? El tudja-e viselni őt új szerelme, aki nem ismeri pontosan a múltját? Anna utazásai közben fokozatosan közelebb kerül a saját lelkéhez. Mauritánia és Szenegál megismerésével egyre inkább saját magát fedezi fel.

*Első közlés

1 hozzászólás

  1. Felkészült és szellemes kritikának tartom. Elkerüli a tekintélyeskedés és a hivatalos kritika csapdáit, de azért végül is megmondja a magáét.

Comments are closed.