Márkus László: én és a világ

figyu  nekem te ne szamuklálj
csapott az asztalra Hrabalúgy teszel
mint aki kedvel
pedig nem hallgatsz rám
azt hiszed
nem látom mit csinálsz
úgy teszel mint aki olvas
közben szunyálsz
mondd meg ha nem kedvelsz
van olvasóm elég
látod
belőlük neked is juthat egy kevés
azt hiszed van remény
hogy keménytökös költő váljon belőled
talán lehetne
töpreng nevetve
ha kezelésbe vennélek
de nem
már későel
puhult tested és bennsőd
kocsmába sem jársz mihaszna
csak szerkesztgetsz itt
napestig
nem hallok mást
a könyveka magazina folyóirat
azt hiszed fontos irodalmat csinálsz
ebben te nem lehetsz király
nem látod
a királyságot rég lenyúlták mások
kik nem féltek tőle
neked morzsák sem jutnak belőle
amit csinálsz
missziónak tartod
ám csak vergődsz mint hal a parton
lásd be végre
csupán maroknyi kéve
mit egybekötöttél
öszvér
minden amit csinálsz
múzsáddal kart karba öltve
közölte
majd bosszúsan legyintett
fejezd be inkább a könyvem
mert ennek van sava borsa
pedig nincs benne a holnap
én már csak tudom
eleget görnyedtem érte az asztalon
belőle viszont tán megérted
ha hagyod
a világ nélküled is meglesz valahogy

*Első közlés

A képen a következők lehetnek: virág, növény és természet

© Németh Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük