Márkus László: partra vetve

mint partra vetett viza varjú vájta szemürege
kiüresedve bámulja az est a holdat
nincs benne semmi élet
levél nem rezdül
denevér nem cikáz
kóbor macska sem lapul a bukszus alján
kutyaugatás nem hallik
autó nem berreg
léptek nem koppannak
foszlott hárászkendőként hull a lakótelepre az éj
tévék villódzó fénye jelzi csak
emberek élnek itt
költőnk ablaka sötét
küldetéstudata megkopott
régi tüze nem lobog
zsarátnok csupán
vaskos hamuréteg alatt pislákol
e kor nem kedvez a trubadúroknak
kardja
páncélja
szélmalma
dulcineája
sanchoja sincs
hogy felmutathatna valamit
göcsörtös életének hozadéka oly kevés
néhány kötet olvasók nélkül
pár barát
hrabal és capote talán
de ők ritkán szólnak hozzá
mert tudják gyakorta nem felel
csak néz némán a világra
vár
egyre vár
maga sem tudja mit
teste lassan megkopott
ványadt vágyait gardróbba zárta a lét
emlékei elméje polcain megfakultak
leporolni őket nincs miért
ugyan kinek mesélne
csak üldögél némán
partra vetve

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük