Mátyás B. Ferenc: Magányos magány

perceim percegéseit számolom
lassan szaporodik a végszám
vajon az élet meghosszabbítása ez
vagy csupán elkopik az ember
mint bármelyik szerszám

lanyhulnak az esti mókák
talán biztos ezentúl a holnap
életemet is teljesítettem
akár fel is mondhatok a Sorsnak
ébredhetek vagy alva maradok
botlásnyit érek a sorban

magam szédítem így
tangózok/tengődöm veletek
felverem magam körül a port
és reménykedhetek

oly édes mégis a lelki magány
jó éjszakát is magamnak kívánok
néha átlesek almomból álmodba
és féltve felkiáltok –

*Első közlés