Michelin csillagok
a kolozsvári
távoli valahol
jobb időkben
a Véndögló Vendéglőben
fakéssel nyesték
a sörhabot
befűtöttek ha tél ragyogott
Michelin-csillagot
mégsem kapott
többnyire
örökös törzsvendégek
üldögéltek ott
útporával fizető
ál/sánták és ál/vakok
hobók és tolvajok
lejárva született
párt/talanított
párttagok
ott
minden évszakban
bárki boldog lehetett
ki gyűlölete
ki szeretete helyett
ha fakult a lélek
füles bögrébe mértek
kisüsti mérget
háromlejes
végzetet
*
mai
emlékeimben
kis/Kolozsvár
nagy/Budapest
egyre megy már
összeenyészik
múlt és jelen
sajgásaimra
vigaszt találni
már nincsen
útlevelem
nem keresem
hát nem találom
felhőkön heverve
angyalokkal játszom
lelkem futtatom
és hiszem hogy
magamba zárva
az égi bazárban
jut majd saját
erdélyi csillagom –
* * *
fáradt Éden
szívet keresek
zsebhez mért árfekvésben
kósza arának
boldog káröröm
csupasz bőrödön vágyak
burkát feltöröm
ne áltasd magad
rút vénséggel fizetünk
az ifjúságért
használt múzsáknak
használható pletykákért
csókot újítok
* * *
Rovancs / 2017
Könnyel mosom ki
mit napközben lenyelek
néhány garasért
annyi a vágyam
amennyit józan ésszel
magadnak osztasz
az internetre
épített sorsom mégis
kilóg a sorból
hámozott szívem
hiába fityeg ingyen
közprédára –
Hej ha tudnátok
szült magyar vagyok én is
nem szerzett polgár
versbe szedett sors/
számláimat Isten majd
benyújtja hazám –
*Első közlés