Mátyás B. Ferenc versei

Michelin csillagok

a kolozsvári
távoli valahol
jobb időkben
a Véndögló Vendéglőben
fakéssel nyesték
a sörhabot
befűtöttek ha tél ragyogott

Michelin-csillagot
mégsem kapott

többnyire
örökös törzsvendégek
üldögéltek ott
útporával fizető
ál/sánták és ál/vakok
hobók és tolvajok
lejárva született
párt/talanított
párttagok

ott
minden évszakban
bárki boldog lehetett
ki gyűlölete
ki szeretete helyett
ha fakult a lélek
füles bögrébe mértek
kisüsti mérget
háromlejes
végzetet

*
mai
emlékeimben
kis/Kolozsvár
nagy/Budapest
egyre megy már
összeenyészik
múlt és jelen
sajgásaimra
vigaszt találni
már nincsen
útlevelem

nem keresem
hát nem találom
felhőkön heverve
angyalokkal játszom
lelkem futtatom
és hiszem hogy
magamba zárva
az égi bazárban
jut majd saját
erdélyi csillagom –

* * *

fáradt Éden

szívet keresek
zsebhez mért árfekvésben
kósza arának

boldog káröröm
csupasz bőrödön vágyak
burkát feltöröm

ne áltasd magad
rút vénséggel fizetünk
az ifjúságért

használt múzsáknak
használható pletykákért
csókot újítok

* * *

Rovancs / 2017

Könnyel mosom ki
mit napközben lenyelek
néhány garasért

annyi a vágyam
amennyit józan ésszel
magadnak osztasz

az internetre
épített sorsom mégis
kilóg a sorból

hámozott szívem
hiába fityeg ingyen
közprédára –

Hej ha tudnátok
szült magyar vagyok én is
nem szerzett polgár

versbe szedett sors/
számláimat Isten majd
benyújtja hazám –

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük