Mátyás B. Ferenc versei

Tartalmak

anyám
kivetett fészkünkből
ilyen volt a szabály
tanulj magad szállni
és üvölteni ha fáj

azóta
minden éjszaka
percenként elcsap egy vonat
velem sikoltanál
ha ismernéd
álmaimat

néha
az ország körbeül
mégse távolodj
szeretünk téged
miként
egymást szeretitek
gondolom és máris
féldegélek

elmennék
de minek
ha úgyis visszatérek
veszteg maradva
boldogulni
ameddig élek –

*

Derengés

párás hajnal
könnyezik az ébredés
ablaktáblámon
összefut a kicsapódó pára
a Napot idézem
örvendezzék velem
sugarai gondolatára

igaz gazdám még a csend
értelmem is többnyire tátog
némán üvölthetek mint a hal
ha összecsapnak léte körül
az ízlésvilágok

aztán felágaskodik a reggel
öröm könnyekkel fékezem
míg szemem törlöm/dörzsölöm
nem szorul ökölbe kezem –

*

Internetvarázs

bódorgok a világhálón
grundon megcsökött gyerek
lelkemben kolozsvári
kristálycukros zsíros kenyér
emléke hempereg
sírhelyemet
szívetekben keresném
internet helyett

ki világgá kiáltott egykor
most hallgatással vermel el
életművem/lélekművem
olcsó örömlányként
lájklesen vesztegel

internet varázs
kinek ébredés
másnak álmodás
elhunytról szépet
élőről semmit ne szólj
ma/holnap holt
egyaránt mind
aki válaszol
emlékemet
szétszórják talán
az Univerzum Földnek
keresztelt bolygója
hátsó udvarán –

*Első közlés