Murányi Zita versei

éjszaka ezerszer pittyegett
mint mikor sms-t kapok
de nem mutatta a telefon
hogy bárki keresett volna

a lepedő fodra lett dallamvonala
a nem is volt keresésnek
gondoltam ilyenek voltak
Odüsszeusznál a szirének

átfordultam a másik oldalra
zárt szememben a fény is elkorhadt
erősebbnek véltem a zajokat
vörös tengerként mossa el az alkonyat.

*

amikor az ég közelébe tartva arcod
napsütésbe mártottad a délelőtt
langyos tömegéből a téglafalak
egy sötét sarkot takartak el

mindent ami mozdíthatatlan
az volt az a pillanat amikor
az idő múlása hátat fordított
az óramutatók járásirányának

és te aki most is ott állsz az ég alatt
azon gondolkozol hogy lehet 30 éve
egyfolytában tegnap ebben a tompa
önmegsemmisítő ketyegésen a vérerek is
percek bizonytalanul lassuló ritmusára pulzálnak.

*Első közlés

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük