Fogas kérdés
Széthullott zsebóra.
Minden alkatrész megvan.
De hol az idő?
Tavaszváró
Láthatatlanul
nő a jégcsap, ahogyan
elfogy, látható.
Támadhatatlanok
Élőlény: teste
önvédelmi alkotmány,
intorvertált hős.
Sorsoló
Magányos felhő
az égen, hűs szélecset
elmaszatolta.
Léleknyugtató
Azzal nyugtatom
magam: eltévedtem, s nem
eltévelyedtem.
Nyáréj
Ágyig kísért az
illatozó estike, s
bebújt a hold is.
Batyu
Nyomja a vállam
az irdatlan teher. Nem
loptam: találtam.
Nyomot hagyni
Lassan szárad föl
a felhőszakadásból
megmaradt tócsa.
Örökség
Apámé volt a
kikalapált szög, de a
rozsda már enyém.
Szieszta
Langymeleg nyáréj.
A tűzvirág áradás
nyugággyal hintáz.
Utcakép
Megrepedt kispad,
kopott támláján koppan
a lélekharang.
Süket fülek
Azért írok, hogy
meghalljon isten, s hogy ne
haljon meg isten.
Napoló
Eggyel több ma már,
teljes nap volt, és mától
eggyel kevesebb.
Háború
Ezt a játékot
unom: folyton elesnek az
ólomkatonák.
Lent és fönt
A rét hangjait
hallgatja az égen a
néma pacsirta.
Állókép
Mozdulatlanság:
félúton megálltak a
hullócsillagok.
Időveszteség
Elhagyott órám,
és az elvesztegetett
időm keresem.
Alázat a gyalázatban
Költői kérdés,
mely benne maradt: van-e
élet Abdán túl.
*Első közlés