Nagy Bandó András: 18 haiku

Fogas kérdés

Széthullott zsebóra.
Minden alkatrész megvan.
De hol az idő?

 

Tavaszváró

Láthatatlanul
nő a jégcsap, ahogyan
elfogy, látható.

 

Támadhatatlanok

Élőlény: teste
önvédelmi alkotmány,
intorvertált hős.

 

Sorsoló

Magányos felhő
az égen, hűs szélecset
elmaszatolta.

 

Léleknyugtató

Azzal nyugtatom
magam: eltévedtem, s nem
eltévelyedtem.

 

Nyáréj

Ágyig kísért az
illatozó estike, s
bebújt a hold is.

 

Batyu

Nyomja a vállam
az irdatlan teher. Nem
loptam: találtam.

 

Nyomot hagyni

Lassan szárad föl
a felhőszakadásból
megmaradt tócsa.

 

Örökség

Apámé volt a
kikalapált szög, de a
rozsda már enyém.

 

Szieszta

Langymeleg nyáréj.
A tűzvirág áradás
nyugággyal hintáz.

 

Utcakép

Megrepedt kispad,
kopott támláján koppan
a lélekharang.

 

Süket fülek

Azért írok, hogy
meghalljon isten, s hogy ne
haljon meg isten.

 

Napoló

Eggyel több ma már,
teljes nap volt, és mától
eggyel kevesebb.

 

Háború

Ezt a játékot
unom: folyton elesnek az
ólomkatonák.

 

Lent és fönt

A rét hangjait
hallgatja az égen a
néma pacsirta.

 

Állókép

Mozdulatlanság:
félúton megálltak a
hullócsillagok.

 

Időveszteség

Elhagyott órám,
és az elvesztegetett
időm keresem.

 

Alázat a gyalázatban

Költői kérdés,
mely benne maradt: van-e
élet Abdán túl.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük