Nászta Katalin: A barátság gondolatmenetén

az én barátom nem a te barátod
s a te barátod nem enyém
mi sem voltunk igaz barátok
csak egymás mellé sodort a remény

ha barátom lennél érdekelne
mi van velem mit gondolok
türelemmel meghallgatnál
arra válaszolnál, amit mondok

kíváncsi lennék én is arra
hogyan fogod fel szavamat
te sem kapnád fel a vizet
ha másként gondolom ugyanazt

a barátságalap elsősorban
türelem, amivel elviselsz
őszinte hozzám fordulás
meghallgatsz és neked felelek

nem ölök a pillantásommal
kimondom, amit gondolok
s ezért nem kapod le a fejem
készséggel megfontolod

két ember közt egyenes útra
nincs más mód, csakis így lehet
mindennap újrakezdeni
és folytatni a megkezdettet

ekkor maradsz meg szív közelben
’sz esendők vagyunk mindnyájan
egymásnak meg kell engednünk
hogy tévedhetünk, akár hárman

akkor lesz erőnk megkeresni
a negyediket, aki bölcsebb
leülni mellé, meghallgatni
ha nálunk jobbat tud, többet

de ha nincs meg az érdeklődés
s mindig magad körül forogsz
egyedül maradsz örökre
mint ökör ki magánakvaló

sóvárogsz más nyugalmára
irigyled az ő szerencséjét
mert a magadét ostobán
megvetetted annakidején

a legnehezebb szembenézni
azzal, akik magunk vagyunk
a kép soha nem tökéletes
hibásnak mutat pillantásunk

ezt a terhet nem veszi át
tőlünk senki, ez alaptétel
el kell fogadnod: magadnak
te vagy a legnagyobb teher

őszinte szembenézés nélkül
nincs igazi megismerés
csak ezután következhet
a győzelem magunk felett

ha erőt veszel magadon
s legyőzöd, aki vagy
megismerheted, ki lennél
és kiben – nap mint nap

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük