Nászta Katalin versei

Egy kép alá

felfut a dombra, még alig lány
szemközt a fiú figyeli-várja
nőnek látszik a ruhában
félig csupaszon fénylik a válla
a fiúcskán – hogy megsérteném
ha hallaná! – öltöny, ünnep van
gyümölcsök, őszben érő fajták
gyűrt levelek völgybegurulón
s bár komorabb az ég délután
mozdulatukban süt a nap
tavasz van

2017-11-06

*

Hangolás

kezdem érezni az egyszerű szavak erejét
mikor elfárad már az ész
a sok szikrázó gondolat
vakítja az agyat
leülök
csak nézek magam elé
észreveszem hogy lent a földön
egy macska közelít óvatosan felém
barátkozni akar
egyszerre kiderül az ég
s az a sok giccses szépség
tülekedni kezd szemem elé
láss meg, itt vagyunk
terád várunk
értelmet te adsz nekünk
drágaságunk
és megsimogat a levél
csiklandoz az ág
táncot jár egy tücsök
hegedűje
estig még hangolásra vár
csillog a napfény egy félórát
ennyit kapott
és megteszik, amit senki sem tudott
kisimul homlokom

2017-11-06

*

és akkor még a mai napról nem is írtam

hogy a holnap le akar kopni
nem írtam arról a kettős természetről
ami kifele befele zsigerből
mást mutatna
pedig színe fonákja egy
veled takarózik a képzelet
neked látszik
ami legbelül téged éget
ami felültet újra az óriáskerékre
szabad a gazda
csak le ne ess!
röpke a száguldás
hamis
visszaforog a hintapalinta
ne félj
ölbe kaplak
csak bízz bennem ma is

2017-11-07

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük