Novák Imre: Bort szőlőből is lehet készíteni

Beszélgetés Szávai Gézával, a Pont Kiadó igazgatójával

A székelyföldi Küsmödről származó Szávai Géza életét az irodalom és a szellemtudományok iránti elkötelezettség határozza meg. A próza az ő igazi világa. Regények, novellák, újságcikkek, tanulmányok, esszék, elemzések jelzik nyomát a magyar irodalomban. Korán indult a pályán. Első novellája 14 éves korában jelent meg. Középiskolai tanulmányai után Kolozsváron szerzett francia-magyar szakos tanári diplomát.

A hetvenes évek romániai gyakorlata szerint neki is a lakóhelyétől távoli munkahelyet jelöltek ki a diplomaszerzés után. Ezt hívták kihelyezésnek. Így került Csíkszentdomokosra, majd Gyergyószentmiklósra. Ekkor már újságírással is foglalkozott a tanítás mellett. Írt az Előre című napilapba, majd Bukarestbe vitte a sorsa, ahol A Hét című kulturális hetilap szerkesztőjeként dolgozott évekig.

Budapestre 1988-ban jött, mikor súlyosan beteg feleségét hozta ide gyógykezelésre. Később az egész család illegálisan Magyarországon maradt. Itt is újságírással foglalkozott, több lapnál dolgozott. Az Új Magyarország című lapnál is találkozhattunk a nevével, írásaival. Ő vezette a gyerekeknek és gyerekekről szóló rovatokat. Mígnem 1994-ben nagyot gondolt, és belevágott a könyvkiadásba.

A Pont Kiadó szerkesztőségében találkoztunk. Ahogy beléptem, azt láttam, amire számítottam. Könyvek, könyvek, rajzok, papírdarabok és persze számítógépek. Egyszerre van jelen a könyvírás hangulata és a könyvkészítés, a lektorálás minden eszköze. A könyvkiadás szentélyét látom, ami nekem maga a csoda. Itt könyvet kézbe venni maga a titok, a bennfentesség, az izgalom. Ennek az érzésnek a hatása alatt kezdek el beszélgetni Szávai Gézával, az íróval, könyvkiadóval, szerkesztővel.

– Hogyan emlékszik vissza a Pont Kiadó megalapítására?

– 1994 átmeneti kor volt. Bár tudom, minden korszak átmeneti, de ez a kelet-közép-európai világunkban, a szellemi szabadság hajnalán valóban átmenetet jelentett, több újdonsággal szolgált. Mindenki kereste a helyét, szinte minden változott hetente. Újságíró voltam, de nem akartam kiadóknál kilincselni. Sorra születtek a lapok, és többségük gyorsan meg is szűnt. Zavart az ostoba tervezés. Mészöly Miklós szavai jutnak eszembe, aki a kiadó alapítási ötletem hallatán azt mondta: „ez nagyon székely vállalkozás”. Igaza volt, mert nem lehetett tudni, hogy jó vagy hülyeség. Kölcsönökből indultunk. Csak a szándék volt erős, a biztos finanszírozási alap nem. Azt tudtam, hogy nem meggazdagodni akarok, hanem független szeretnék lenni, hogy nyugodt anyagi háttérrel írhassak, ahogy Balzac tehette. A szabadon alkotó író képe lebegett előttem.

– Hogyan jellemezné a Pont Kiadót?

– A kortárs irodalom és művelődés minden ágazatában jelen vagyunk kiadványainkkal. Sajátos és egyedülálló a profilunk, ami alatt azt értem, hogy deklaráltan a közép-kelet-európai rendszerváltások nyomán érzékelhető problémákra figyelünk, és a problémák kezelésének módozatait keressük. A többnyelvű kulturális értékek cseréjére törekszünk.  Szerzőelvűek vagyunk. Szívesen mutatunk be még kötet nélküli alkotókat is. Igyekszünk nem csak egy-egy könyvét kiadni a nálunk megjelenő íróknak, hanem minél szélesebb képet akarunk adni munkásságáról. Tematikus kiadványaink egy-egy problémát járnak körül, olyat, ami benne van a levegőben.

– Mi a kiadó ars poétikája?

–  Egy viccel szeretnék válaszolni, amelyben az öreg zsidó három gyerekétől búcsúzik a halálos ágyán. Az elsőnek azt mondja, tiéd az összes ingatlanom, a másodiknak azt mondja, tiéd az összes pénzem, értékpapírom. A harmadikat magához hívja, és azt súgja fülébe, hogy rád azt hagyom fiam, hogy sose felejtsd el, bort szőlőből is lehet készíteni. Igyekszem a harmadik gyereknek adott tanácsot követni munkánk során.

– Hogyan választja ki, melyik területtel foglakozzanak?

– Az ember figyel, látja körülötte lévő világot. Benne a közbeszédben minden. Csak meg kell figyelni, hogy mi az, ami érdemes a komolyabb vizsgálódásra. Ilyen téma volt a gyermekvédelem kérdése, vagy inkább problémája. Nem foglalkozott vele senki. Mi megkerestük a terület jó ismerőjét, dr. Herczog Máriát, és közösen kiadtuk a Gyermek, család, nevelés újságot, ami a gyermekvédelemmel foglalkozók számára legfrissebb híreket, kutatásokat mutatta be. Igazi szakfolyóirat lett. Számtalan érdeke és hasznos ismeretet nyújtott a témában dolgozóknak, de más területen tevékenykedők is szerezhettek belőle tapasztalatot. Jó terepe lett a világban eligazodni akaróknak. Hosszú évekig dolgoztunk együtt. Közben Herczog Mária könyvei is nálunk jelentek meg. Ez is a szerzőközpontú gondolkodásunk bizonyítéka. De említhetném a halállal foglakozó írásainkat is. Azzal is mi rukkoltunk elő, még akkor, mikor az még tabutémának számított, pedig már akkor is tudni lehetett, hogy mindig a legszomorúbb forgatókönyv válik valósággá. Említhettem volna az olvasáskutatás területét, ahol szintén mi kezdtük el vizsgálni, hogy miért távolodunk a könyvektől.

– Ha az író Szávai Gézát írásait nézzük, szövege vidéke az erdélyi táj. A kisebbségi helyzetben élők világa, élethelyzete jelenik meg műveiben. Gyakran álmodik gyerekkora helyszíneiről?

– Nem vagyok álmodozó alkat. Inkább érzések maradtak meg bennem gyerekkoromból. Ez egyik az, hogy előbb lehetnék király szülőhelyemen, mint miniszterelnök. Megtanultam, hogy csak tudással juthatok előrébb, és különösen a matematikában, mert a kisebbségi létben élőnek csak az objektívan mérhető területeken van esélye a győzelemre. Úgy gondoltam, hogy az induló író feladata, hogy a kisebbségi helyzetben élők helyzetét áttekintsem. A harmadik élményem a humor. A mindent elfeledtető, vigasztaló humor, amelyről én is azt tartom, hogy olyan szent, mint Jézus. Nem mondom, hogy erre nem volt kiválóan alkalmas a székely vidék. Ott rákényszerül az ember a furfangosságra, arra, hogy használja az eszét, mert hamar legyőzik. A tudás a fontos, aki tud, annak nincs határa. Hiszek abban, hogy a szorító körülmények előnyére válhatnak az embernek. Nézzünk egy példát. Szerintem a cigánygyerekek fogékonyabbak a művészetre, mert a fantáziájuk használatával pótolhatják a valóságban tapasztalt hiányokat, a szűkösebb élet vidámabb lehet.

– Egyik kötetének a címe A hazugság forradalma. Zavarba hoz a címe. Egyik énem összeráncolja szemöldökét, gyanakszik, úgy érzem, mintha elveszne az igazság becsülete, de a másik énem, amelyik az Esti Kornél-féle dolgokra, gondolatokra fogékony, bólint, hogy érti. Hogyan született ez az írás?

– A kötet előbb A mese születése címet viselte, de összeszedtem minden bátorságomat és A hazugság forradalmára kereszteltem. Azt a pillanatot akartam megragadni, amikor felfedezzük, hogy szabadok vagyunk, és a gondolkodás ezernyi lehetősége során elrugaszkodhatunk a valóságtól. Közel járunk a kisgyerekkor boldog, hazudós korszakához, illetve közel járunk a művészet forrásaihoz.

– Ehhez kapcsolódik a Háry János Akadémiára vonatkozó kérdésem. Kedvenc motívumának látom, amelyben a gyerekkor metafora kincséhez nyúl vissza.

– Ezt a fikcióteremtés magasiskolájának tartom. Mindig is úgy gondoltam, hogy az újságnak a gyerekekhez és a gyerekekről is szólnia kell. Még jobb, ha az ő írásaik is megjelennek a lapokban. Nem is csalódtam, sok fantáziadús írást kaptam. Remélem, a Háry János Akadémia még sok gyereknek ad lehetőséget, hogy megmutathassa, mi rejtőzik képzeletében, vágyaiban, és elmondhassa, mit gondol a világunkról.

– Több tankönyvszerző dolgozik Önöknek, mégsem adnak ki iskolai könyveket.

– Inkább a tanítást segítő kiadványokkal foglalkozunk a Gúla sorozatban. Ez egy téma mélyebb bemutatását teszi lehetővé. Praktikus természeti és környezetvédelmi kiadványokkal segítjük a tanulást, de akadnak tantárgyakhoz kapcsolódó könyveink is. Fűzfa Balázs élményközpontú irodalomtanítás szemléletmódját bemutató könyvét említhetem, amelyben a kritikus helyzetek megoldására nevel, de lényeges munkának tartom Gordon Győri János által összeállított kötetet, amelyben kilenc oktatási rendszer bemutatásáról olvashatunk.

– Miért fontos a kisgyermek és a nyelv kapcsolat?

– Talán a gyerekek világa érdekel a leginkább. Izgat a viszonyuk a matematikához, a logikához, ami a tájékozódásunkat szolgálja, hogy eligazodhassunk a világban. Gyerekünkkel újraalkotjuk a nyelvet, átéljük őstörténetét. Én lejegyeztem, hogy kislányom, Eszter hogyan lép be a nyelvek és nyelv játékainak világába. Erről a kommunikáció drámájáról szól a Kétszemélyes költészet című kötetem. Életem legfontosabb kérdése lett, hogy az érkező kis lény mit, hogyan, miként fogad be a jelek végtelen óceánjáról, hogyan tükröződöm benne.

– A nyelvekről szólva Öntől sok helyen olvashatunk a nyelvek iránti elkötelezettségéről. A többnyelvű kiadások is bizonyítják, hogy az emberi kapcsolatok segítőjeként is értelmezi.

– A nyelv lenyügőző alkotás, egész életünkben tanuljuk, tanítjuk, alakítjuk, formázzuk. Minden nyelv egy felmérhetetlenül értékes alkotás. A nyelvek és kultúrák találkozásánál meg kell találni egy-egy gondolat pontos kifejezését egy másik nyelven. A hangzás is nagyon fontos.

– Mi a Conflux program filozófiája?

– Közösségek és kultúrák egymás mellett létezése nem volt konfliktusoktól mentes a történelem folyamán. A XXI. század elejére azonban összezsugorodott a világ, minden elérhet volt. Senki nem élhet elszigetelten. Különféle kizárólagosságok nem determinálhatják az emberi gondolkodást és cselekvést.

Napjaink a mellérendelés ideje. Ezért indult ez a program. A konfliktusok ellentéte- szellemi és kulturális vonatkozásban – a Konfluxus lehetne, mely az egymásmellettiséget, az együtthangzást, az együtthaladást jelenti.

A Conflux program keretében fontos műveket adunk közre több nyelven, közel azonos időben. Ezáltal is jobban megismerjük egymást. A fordítások pontosságára kell nagyon ügyelni. Csak anyanyelvi fordítókkal dolgozunk. Nem is engedem át a kiadói jogokat másoknak, hiába lenne esetleg jövedelmezőbb, de félek, hogy sérülne a szöveg igazsága. Örülök, hogy Babits Mihály, Konrád György, Mészöly Miklós, Kukorelly Endre olvasható románul, németül, oroszul, illetve eljutott hozzánk Vlad Arghir, Ana Blandinia írása, hogy csak néhányat említsek. Arra kell ügyelni, hogy kölcsönös legyen az eloszlás, egyenrangú művekről van szó, egyik nyelv, irodalom sem kerülhet túlsúlyba.

– Ha már szóba hozta a kiadói jogok kapcsán a pénzt, hogyan tudnak állva maradni a piacon?

– Kiszámoltam, hogy a fennmaradásunkhoz 4-500 könyvvel jelen kell lenni a boltokban. Ez adhatja meg az anyagi biztonságot. Tudtuk, hogy ezért nagyon sokat kell dolgozni, de sikerült, jelen is vagyunk ennyi kötettel. Folyamatosan pályázunk minisztériumi támogatásokért, több kötetünk kiadást segítették. Aztán, ha szorul a hurok, rosszabb idők járnak, elővesszük a sikeres műveket, és újra kiadjuk őket. Ilyen a Burgum Béla mesterdetektív írásom. Ezt mindig szívesen vásárolják.

– Talán legismertebb műve a Székely Jeruzsálem. Pontos, humánus, embert és földet szerető író írása. Kristálytiszta elemzés önmagunkról. Vallomásos kármentő szociográfia fotókkal a „kódolt beszédekkel” terhelt világunkban – írta róla a kritika. Hogyan született ez az esszéregény?

– Szülőföldem a témája, az azóta elsüllyedt falu. A román diktátor falurombolásának lett az áldozata. A székely zsidózók kapcsán egy történetet akartam elmondani, hiszen belőlük születtem. Egy évtizednyi kényszerű kihagyás után 1999-ben ismét írni kezdtem. A befejezésre váró dolgaim közül vettem elő. 2000-ben jelent meg. Erdély legendásan toleráns földjéről szól, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett. A 16. században a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat. A vérségileg nem, de lelkileg zsidó székelyföldi emberek szinte hihetetlen történet: a hitvallásért vállalt végeérhetetlen üldöztetésről szól a mű. Ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat, a székely szombatosokat, ahogy a népnyelv hívta őket. Az identitás sokfelé ágazó szálait igyekeztem bemutatni az esszéregényben. Azt gondolom, hogy a rossz történelmi helyzetek elmúlnak, az értelmes és logikus kérdések és állítások nem enyésznek el.

– Számomra sokféle érzést, viselkedést idéz fel a Csintalan múzsa sorozatuk címe. Gondolom, ez is a székely furfangossággal, humorral rokon.

– Nálunk a derűnek külön rovata van. A derű erő, csak a szellem termeli. Izgalmas terület. Szerintem mindenben van humor, és lennie is kell. Ott is van, ahol nem látjuk. Szörnyű az a világ, amiből ez hiányzik. A humor, a tréfa és a természetes szerelmi izgalom az élet édes részéhez tartoznak. És a nevetés is szent dolog. Társmúzsái a pajzánság és a humor. A csintalan múzsa sorozat ennek a gondolatnak az ápolása, hiszen a pajzánság mindenkiben rejtezik. Van, akit gyakrabban hatalmába kerít és fogékonyabb rá. Életünk része, a boldogság velejárója. Még az Ómagyar Mária-siralomban is megtalálhatnánk. Azt gondolom, hogy humor minden írásban van, csak észre kell venni. Madáchnál is olvashatunk humoros megjegyzéseket. Ő egyébként így vélekedett: Isten tréfának tekinti a földet. A magyar politikai élet nagy átvilágítója, Mikszáth-kötet is szerepel a sorozatban. Érdemes még megemlíteni a Druzsin Ferenc által szerkesztett A nevetés költészete című tanulmánykötetet, amely olyan XIX. századi alkotókra hívja fel a figyelmet, akiknél a humor esztétikai szinten van.

A politikai humor is idetartozik. Évtizedekig ez tartotta lelket az emberekben a diktatúrák idején. A vicc életben tart. A Csintalan múzsa a hagyományok ápolásáról szól. A humor világunkat átszövő erejéről olvashatunk a könyvekben. A múzsa, aki szórakozik. A derű iránti szakrális igényt kívánjuk ébrentartani.

– Én is úgy vagyok vele, hogy időnként azt gondolom, van Isten, aztán azt gondolom, hogy nincs. Milyen szerepet játszik gondolkodásában a hit?

– Legfontosabb számomra a saját életünk igazsága, de nem vagyok vallásos. Einstein és Hegel szerint gondolkodom Istenről. Azt tudom, Isten felé nincs biológiai gát. Sokféle vallásra alkalmas lennék. Az fontos, hogy valamilyen elv szerint éljünk, és erre alkalmas lehet a kereszténység. Az intézményrendszerét, az egyházi szervezetet emberarcúvá kell tenni.

– Mi a Pont Kiadó filozófiája?

– Én a matematika nyelvén gondolkodom, a logika vezeti életem. Algoritmusban dolgozunk. Szeretnék két lábbal állni a valóság talaján. Szeretném tisztelni a valóságot. Szeretném, ha csak igazat beszélhetnék róla. Ugyanez vonatkozik a kisebbségi problémák ügyére is. Én azt tartom, és ebben a világ is egyetért, hogy csökkenteni kell a kisebbségi létben élők számát. Egyszerű számítás kérdése az egész, ha egy területen az ottélők fele kisebbségben él, akkor meg kell nézni a területi elosztást, aztán lehet osztani és szorozni. Cél, hogy legyen a többség a többség minden területrészen külön külön, és ezzel már mindkét részben csökkent a kisebbségiek száma, ami a főcél. Ezért szeretek matematikai alapon gondolkodni, hiszen a tények makacs dolgok, ahogy mondani szokták.

– Maradjunk a kisebbség kérdésénél. Ez a témája az Aletta bárkája című művének.

– Ez az írásom az elsők közül való. Hőse egy holland gyereklány, Aletta Huebler, aki kereskedők és hittérítők hajóján érkezik édesanyjával az 1630-as évek elején a forrongó Japánba. Vallásháború zajlik, a tétje az, hogy ki fogja a keresztény hitre téríteni a japánokat. A katolikus Rómát képviselő portugálok, spanyolok vagy a hitreformáló hollandok vetélkednek, de Japán védi magát. Kiírtja a keresztényeket és elszigeteli magát. A véres keresztényesítések idején érik nővé a megalázott főhős, Aletta. Ebből a történelmi helyzetből szemlélem az ellentmondásokkal terhelt életek értelmét.

Beszélgetésünk után tudom, miért jutott eszembe a romantika világa többször is.

Szávai őszinte író, ügyel arra, hogy színt valljon. Jó füllel figyeli a világot. Az igazság és a halál világában él, és miután errefelé mindannyian kicsit történészek is vagyunk, felrémlik bennem gondolatai kapcsán, hogy munkája során nem az lesz nálunk normális helyzet, ha három részre szakadt országban élünk.

Egy kritikusa azt írta róla, hogy sokat várhatunk tőle.

Megerősíthetem.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük