már ébredés előtt
vályogomat vetem a véget
törekedem vért és velőt
mikor hold nem süt nap nem éget
mint valamely épületet
habbá imádkozom a levegőt
Isten nem tűr tökéletességet
engem nagyon szeret
megtart mint ágykeret
kívül-belül
*
égbe kötött
leppentőcskék rajtam
bársony piócáid
szabadidős romjaimom
szalad ki alólam a világ
mint egy kórházi futópadon
monitorodra kötve uram
fogsz leszívsz magamról
*
uzsonnára Túró Rudolf
tejüzem tiszapalkony
bukik le a nap
elbolháznak a felhők
fázós november szabású majmok
megannyi imboly vad alak
rajtuk láthatósági lember
szalad a jogging alkony
a stílgyak alatt
*
lelkem ősszes
melegsége
büfémédes
harmatocskám
kis pohára
hát nyissál már
én nélküled
mint hócipő
összesárva
jeges tócsa
zománcába
mint a lifedt
dohánylevél
finánclába
olyan árva
*
leheltén a komor ősznek
kórboncnokok kergetőznek
túlórájok hever andán
a verandán
tar ágak vad irtás
és sehol pacsirtás ég
*
egy őszi verset
vajh mi hív elő?
egy tarka erdő vagy egy névelő
a veckelődő madárhadsereg
egy léha nyelvi töltelék?
vajhban a kés?
egy egész dallarmé?
úgy értve költészetileg
*
Forrás: Parti Nagy Lajos – Létbüfé (Magvető Könyvkiadó, 2017)
*
Parti Nagy Lajos (1953) Kossuth-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A Létbüfé a költészet igazi mesterfoka. Parti Nagy lírai teremtménye, Dumpf Endre létiparos itt van újra. 2000 óta írja verseit a kórházkerttől a létbüféig és tovább. Sorai mögött ott a komplett lírai emlékezet, és Dumpf is ott van minden félrecsúszott fülkefényben.
A Létbüfé hatalmas szövegterében minden töredék, és minden egész. Bármerre elindulhat az olvasó, ez a büfé mindig nyitva. Bravúrlíra, az egyik legklasszikusabb műfajnak és beszédmódnak, az elégiának a továbbgondolása; matt-mély vallomás a nyelv végtelen lehetőségeiről, az élet érzéki szépségéről a halál állandó közelében.
/A kötet fülszövege/
*
Fotó: Parti Nagy Lajos portréja – web