Payer Imre: Másíthatatlan élek

Rítus

Leeresztett redőnyön fény szüremlik.
A semleges sötétben sarkok, élek
bútoraikról levált kerete.
Kerete megteremti közegét.
Mint  írás és hang, veszti és találja,
ami lehetne, dereng, csak szüremlik.
Már fordít magamból a fénylő élek
lassú rítusa! Sötétből fehér?

Kísértés volt.  Újra villanyvilágban
visszatapadt,  másíthatatlan élek.

*

A nyíló horizont

Apró buborékokkal kezdődött.
Úszkáltak, felfelé szálltak.
Mosoly támadt, lebegett a gangon.
Haladtam a hátsó lépcső felé.
Az ásatag bérházban.
láthatatlan ollószárnyak nyíltak .
Átragyogott köztük a bizonytalan nap.

*Forrás: Irodalmi Jelen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük