Payer Imre versei

ÜNNEPZÓNA

meglesi a létadatrögzítő

kihaladok ködből
égő macskaszem a forgalom
valaki szól belőlem
miközben hallgatva nézem
az írást az úton
megváltó peremfeltétel

meglesi a létadatrögzítő

kristálylap rideg tejszínen
bíbor kupolazengés
megfagyott aranykígyó tömjénpálca
forró garatból énekelek

meglesi a létadatrögzítő

a nyomott utcák rokkant lépcsőházak
részégboltok – most kitágulnak!
a házfalak pórusai
a tüdőm a szívem
egész lesz a palaszürke ég

meglesi a létadatrögzítő

égrögöt fordít elektronná
seszínű lepkék fémszínű felületen
jöjj el! jöjj el! Égajtótörő

*

TANK ROBAJLIK VEGYESBOLTBA

Tank robajlik vegyesboltba
– így törik szét emlékezet.
Okot, összefüggéseket
hernyótalpas Semmi bontja.

Nem lett énné, csak énezet.
Betűről lehullt ékezet
– tank robajlik vegyesboltba.

Már-már fényes pláza-pompa.
Világnyíló ígéretek.
Észak és dél, nyugat, kelet:
Üres szélben nem-lét bomba.
Tank robajlik vegyesboltba.

*

A NÉMA DÉMON

Folytonosság, Szakadás Áttűnések
Aztán pillanat-négyzet, lélek-kocka.
Ismétlődőn visszatér
Megduzzadnak és elvesztik az időt
a falak, ablakok, a lépcsőfokok.
Könyörtelen közeleg a láthatatlan sötét.
Fülsüketítő a hallatlan harsona.
Alattomosan már érkezik.
Körkörössé teszi az egyenest.
A néma démon. Menekülnöd kell!

*Első közlés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PAYER IMRE

 

A SAROKHÁZNÁL

 

És feljön a nap. Érvényes vényben

felnyílik majd egy utca!

Rejteksáv az éghez. Romos sarokház.

Kacsintó kerub. Ünnepi huzalok.

A remény-kéken fekete vonal.

 

Másnap meghallásom zajt iktat a ködben.

A sarokház: tömb a tömbök között.

Magánidőm közhelyén fagyos esőcseppek.

Az ég szürkéjének fojtó árnyalata.

 

*

 

Megszűnt hely nem köt teret.

Kihulltak volt egy egészből.

Széthulló arcok. Lebegő névtelenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük