Pethes Mária: hajnali imádság

hosszabbak a magányos éjszakák
a legkegyetlenebb évszaknál a télnél
ami úgy tűnik sosem akar elmúlni és
oly sok embert magával ragad de nekünk
akiket megkímélt most már ideje hogy
ne csak élni próbáljunk hanem éljünk
tiszta erőből szent akarattal

tanuljuk meg a csönd zúgását fülünkben
az igazak igazáról készüljünk fel az észak-
nyugati szél őrjöngésére mert mindig eljön
hogy átlényegülhessen bennünk az ösztönös
lét hogy megmutatkozhasson a végtelen
és idejét veszíthesse az idő a működésükben
öntörvényűen megálló és újra ketyegő
órák számlapjain

hogy ne mondhassunk más szót csak szeretlek
és félelem nélkül tekinthessünk egymásra
földi valódban lépj elő legyél hozzám kegyes
és megértő te láthatatlan te bennem létező
fogd meg a kezem ne vesszek el
a szavak erdejében

© Márkus László

2 hozzászólás

  1. Gondolkodni is tanítanak a versek, erre jó példa a tiéd is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük