Pethes Mária: őszi varázslat

átírom a halhatatlanságba ezt a kertet
ahol mézszínű lombnyoszolyán részeg
méhek hevernek és titkos találkák
után reggelig remeg a kokárdavirág
sziromajka rózsák elkésett bimbói
gyors csókcsatákba fúlnak irigykedve
berreg fölöttük a szitakötő-idő

átírom a halhatatlanságba ezt a japán
pillangóvirágot mert megszerette
a magyar földet hálából minden éjjel
átváltoztatja rózsaszínű szirmait eleven
lepkékké tikkadt szellő hátán vitorláznak
aztán két csiga nyálának fényes sínpárja
között bukdácsolnak amíg a hajnal
visszavarázsolja őket a valóságba

Ábri Pacl Judit – Ártéri erdő – tusfestmény