Pethes Mária: titkok labirintusa

neved várakozás
ittléted boldogság
távolmaradásod bűnbánat
bárcsak benned lennék
húros hangszer siráma
cipődbe tévedt piciny
kavics miattam sántikálj
hogy rám gondolj addig is
a vágy kimondása még
nem a gyengeség jele
nem tudom attól félek
jobban hogy itt maradsz
vagy attól hogy elmész
*
a tenger nyelvét beszéled
gondolataid fölött lebeg
az indulás én a tavasz nyelvét
zengem szavam a megújulás
te egynyári virágul én évelőül
szólok de a várakozástól gyengén-
látó vagyok kifinomult szaglásomra
tapintásomra hagyatkozom
*
szerelem-villám a másodperc
töredékéig láttatni engedi a
valószínűtlent te a csillagokra
gondolsz hogy meghatározhasd
hajód helyzetét én az üres
kasírozott festővászon-égre
hogy új csillagképeket fessek
rá rólunk
*
isten az élőké megengedi hogy
folytonosan elhalj újjászüless
a titkok labirintusában legkisebb
élő egységeimben és ötször tíz
a tizenötödiken számban létezz
termékenyítő ösztön újra és újra
föllángoljon lélegzetemben a
neved amíg odvas fogai közül
elereszt a vénséges vén idő

A képen a következők lehetnek: fa, égbolt, túra/szabadtéri, természet és víz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük