Pethes Mária versei

napok hetek hónapok rezdülései VIII.

madarak lehunyt szeme
dajkálja a sötétséget
mintha belőlem szivárogna

elkoptatott kis neszek
lassítják álmom izgatottan
verdes a függöny szárnya

vágyaink fogadója
ez a szoba szép kilátásra
néz az ablaka

holdfény borotválja
az utcát a csend
kézenfog hozzám vezet

nyelved a számban
kezed pont ott
ahol lennie kell.

hasonlítunk egymásra mint
különböző tengerekből
való két emlék-kavics

amikor elmész bőröd
selymét idézi a lepedő
együtt vacogok az ággyal

aládúcolom az éjszakát
nehogy rám omoljon
a józan ébredés

 

*

napok hetek hónapok rezdülései X

érett gyümölcs-puhák
kékszőlő illatúak az esték
nyirkos a sötétség különleges
titkok az idő szembogarában

szél imbolyog a fasorban
avarlepedőt gyűröget magukba
révednek a gyökerek meddő fény
öregszik a borostyánkőben

a Tó jobb partján hallgat a város
bal partján engem hívnak a hegyek
hogy megajándékozzanak a hittel

vérkörömben két veszélyes
vérrög packázik velem
szabadság szerelem

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük