Petri György és Tandori Dezső egymáshoz írt verseiből – válogatás


Petri György

T. D.-höz

az élet ez az élet ez az álom?

kesztyűként kifordítva ugyanaz
a nyelv A jobb a balra nem hajaz
De szótlanul is elleszünk már hisz annyi
megtébolyult téblábol a fonákon

Tükörmélybe ilyen soká zuhanni?

(Körülírt zuhanás – 1974)

*

Petri György

T. D.-höz

Mondjad, kedves Dezső, hogyan vagy Te mostan?
Én magamat tegnap majdnem összefostam,
de a pozitívum az, hogy még csak majdnem,
arra gondolni is rossz, hogy tényleg, jaj, nem!
Szöveg jő belőlem – bébiből a kaka –
na de hát egy ilyen többszörös nagypapa
(habár rákja miatt már kevésbé szőrös,
mondom, hogy olvasóm hadd legyen lúdbőrös),
lehetne egy kissé már önfegyelmezettebb,
mint Domini canes, mint egy jól nevelt eb.
Főznék Neked, Dezső, egy jó pacallevest
– ilyet a világon senki még nem evett,
mivelhogy én talál tamki a recipét,
desszertként pedig majd adnék almás pitét
(ez linzertészta rummal, darált dióval,
mazsolával és még egynéhány más földi jóval).
Már ha egyetértesz abban, hogy a levés
még csak-csak tűrhető formája az evés.

(Utolsó versek – Holmi, 2000/6.)

*

Tandori Dezső

Gyagya rázatok Gy. számára

Itt vagy, mint ny a nyuszinak,
itt vagy, mint p a puszinak,
t a néma tutajinak,
iiii, ó, szakadt inak.
(J. A. parafrázis)

Ez a világ egy gyagya rázat, Gyuri,
már lehet mondani
ebben az esetben,
és a félreértések értetik
meg dolgait a lényegig,
hogy zavarosan, akkor is, ha oly-oly elesetten.

Settenkedik
ez a világ,
bár kémcsöveit az úgynevezett élet
csak az akármi zagyvalékká lett
párlatokból s mocskokból meregeti.

Gyagya rázat, ha felháborodunk,
az, ha otthagyjuk, lévén elég,
rugdossuk a csontot, ha velejét
– szerintünk – másik kutya ette ki.

Mit gerjesszünk? mit tegyünk?
Az emberen túltesznek kudarcai,
hitegetők és hitegetettek
voltunk, vagyunk. Mit ér,
ha pozitívan vagy negatívan begerjedünk?

Az ész vagy az indulat
akar valamit velünk?
hogy a fogalmak alatt
többnyire fordított fogalmakat érthetünk?

És kevesebbnyire? Mire
megyünk a kevesebbel?
És így tovább. Ne is menjünk tovább:
gyagya rázat, ha lázad
vagy ha kibékül az ember.

Emberi fajok és tutajok
sodródnak alá,
levágott végtagokból
a gyémántot-ért levegőt is kiszakítaná
valami.

Vadgazdaság. Orgazdaság.
Túszulejtés. Rabulejtés:
a logika tiszta építménye rabul ejt.
Vagy Joseph Beuys, ahogy versek értelmét
magyarázza egy halott mezei nyúlnak.

Puszi, nyuszi,
nincs több, rá lehetőség,
nincs. A tagolás
is fájdalomcsillapítóadagolás,
vagy – nem én tudom éppen.
De az úgynevezett élet
mégiscsak arra van, hogy majd megérjem.

Majd visszasírnám
megannyi mostani panaszomat,
amiket így nem is sorolok. Vissza-
szívja az ember, valamihez igazítja mégis
ha nem is azért, azért is.
Hogy a legolcsóbb megoldást válassza.

Különben mindenkivel össze-
csaphatna.
Ez is egy gyagya rázat lenne.

Fogja a holt nyulat Joseph Beuys,
kalapban magyaráz verseket neki.
Külön-külön egyikük sem értheti
a másikat. De valami, valami
azt mondja mégis: „Egy pillanat…
Pillanat…” S mintha öröklétek óta
pihennének közös pillák
– vagy a madarak esetében pislogóhártyák –
alatt. Van mégis, szinte soha, de van,
ilyen halálos tisztulat.

(Aztán kész – 2001)

*

Petri György

T. D.-nek

Ez a mocsok
Téli mocsok
Fáznak most
A medvebocsok

A koalák,
A koalák,
Együtt topognak
Legalább.

Ha fáznak is
Nem pofáznak
Megfagynak
Vagy összeáznak.

Írtam eztet
Rosszkedvemben,
Nehéz halál-
félelmemben.

Te is így vagy
Ezzel, tehát
Igyunk egy
Sötétrőt theát!

Én is, te is.
Én se, te se.
Minek miértünk
Gyászmise.

Miértjeinket
Lenyeljük,
Tavaszunkat
Kiteleljük.

(Kihagyott versek)

*

Források:
– Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek (Magvető Könyvkiadó, 2003);
– Tandori Dezső: Aztán kész (Palatinus Kiadó, 2001)

*

„A két egymástól mélységesen különböző költő nagyon tisztelte egymást. Petri a beszélgetéseiben mindig csak elismeréssel nyilatkozott költőtársáról, Tandori pedig 1990-ben jelentős tanulmányban méltatta Petrinek éppen akkor megjelent Valami ismeretlen című kötetét (a tanulmánynak már címe is figyelemre méltó: „Isten velem, veled”). Ami a politikusságot illeti: Petri a költészetet illetően tágkeblűbbnek mutatkozott, mint általában az értelmiségiekkel szemben, s megengedte, hogy – bizonyos esetekben, például Pilinszky, Weöres esetében – a költészet ne foglalkozzék politikai kérdésekkel: „Azt hiszem, jó költészetre akkor is lehetőség nyílik, ha valaki visszahúzódik saját benső világába, és azt a véleményt képviseli, amely szerint a politika világa, empirikusan nézve, mindig mocskos és hazug. Az életben rengeteg más szilárd, fontos érték létezik, amelyekre jelentős költészetet lehet építeni. – A politika persze érzékelte az ő veszélyességüket is, hiszen az is destruktív magatartás, ha valaki ennyire kiszáll a játszmából…”. Petri Tandoriban ily típusú költészetet látott – úgy vélem, helyesen, s belátó, szolidáris méltatása ennek szellemében fogantatott. S ami az irodalomtörténetet illeti: kettejük közös szerepe a nagy lírai paradigmaváltást illetően akkor is érvényesnek tekinthető, ha a két jelentős költészet teljes mértékben eltérő pályán futott, s teljesen különböző szinteken produkálta értékeit és hagyományteremtését. Csak futó párhuzamként: történetileg nézve olyanok ők ketten, mint a tizenkilencedik század közepén Petőfi és Arany voltak – két, roppant nagy mértékben, tulajdonképpen minden egyes költészeti elemben különböző figura úgy képviseli együttesen a magyar költészet kibontakozását, hogy összehasonlításuk, egymásra vonatkoztatásuk lényegében képtelenségeket szülne. Ugyanazon korban ugyanazon nagy kérdésekre nagyon eltérő válaszok születhetnek – s egymás mellett élő, nagyon különböző, de nagyságukban kétségbe nem vonható nagy költészetek keletkezhetnek.”

Margócsy István: Petri és / vagy Tandori (részlet) – 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap, 2014/3. szám.

*

Fotó: Szilágyi Lenke – Tandori Dezső és Petri György, 1989 körül

1 hozzászólás

  1. Jó, hogy itt is megjelentek ezek a versek. Így is lehet. Így kellene.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük